hírek

Az országban súlyos járvány dúl, egyes tartományai egymás után jelentik be a szükségállapotot, a fertőzöttek száma biztosan magasabb a megbízhatatlan hivatalos adatnál, a kormány hiába nyugtatja a népet, láthatóan ideges ? írta egy külső forrásból átvett véleménycikk a kínai állami hírügynökség, a Hszinhua honlapján.

A cikk nem Kínáról szól, ott a hatóságok a cikk szerint hatékonyan és gyorsan kezelték a koronavírus-járványt, amelynek a nehezén már túl vannak a csütörtöki hivatalos bejelentés szerint. Az említett ország az Egyesült Államok, amely eddig élesen bírálta Kínát, most viszont nem képes megbirkózni a járvánnyal. Az amerikai kritikák már csak azért is sértőek, mert az utóbbi hetekben rengeteg országban megjelent a vírus, így a szerző szerint az sem biztos, hogy az Kínából indult. Egy szó mint száz, a cikk arra jut:

De nem csak Amerika kapja az ívet. A Kínai Kommunista Párt világpolitikai bulvárlapja, a Global Times azt feszegeti, hogy ?az európai országok társadalmi rendszere nehézzé teszi az óvintézkedések meghozatalát és a társadalom mobilizációját?, és megjegyzi, ?kevés ország van a világon, amely úgy tudja mozgósítani a társadalmát, és olyan gyorsan tudja feltartóztatni a vírust, mint Kína?. Így aztán a válság európai kezelése az egész világon aggodalmat kelt, húzza alá az írás.

A két kiragadott példa a jelek szerint egy tágabb kommunikációs fordulat terméke. Ahogy a koronavírus terjed a világban, és feltartóztatása Európában és Amerikában is egyre komolyabb gondokat okoz, a korábban a járvány kirobbanása és eltussolása kapcsán sokat bírált Kína már sikeres válságkezelőként, a világ megmentőjeként hivatkozik magára. Ebben a nyugati kormányok töketlenkedése mellett a nagyhatalmi érdekellentétek is szerepet játszanak, amelyek a globális együttműködés lebontásával végső soron veszélyesebbek az emberiségre nézve, mint maga a vírus.

Az emlékek megszépültek

Az új koronavírus-járvány első időszaka nem igazán Kína diadalmenetéről szólt. Mint azóta kiderült, az első fertőzöttet december elején diagnosztizálták a közép-kínai Vuhan városában, karácsonyra a helyi orvosok és kutatók megfejtették, hogy egy, a 2003-ban súlyos járványt okozó SARS-hoz hasonló betegségről van szó. A veszélyre figyelmeztető orvosokat azonban a hatóságok elhallgattatták, a vírust feltáró labort bezáratták. A kormány csak hetekkel később ismerte el, hogy járvány tombol Vuhanban: január 23-a után több tízmillió embert vontak karantén alá, helyszíni beszámolók szerint kaotikus állapotok alakultak ki a kórházakban, a legtöbb nagyvárosban leállt az élet.  

A vuhani karantént azóta sem oldották fel, de az emlékek megszépültek. Bár eleinte kínai szakértők is arról beszéltek, hogy egy vuhani piacról indulhatott a járvány, és a vírus eredetét kutató nyugati vizsgálatok alapján is életszerű ez a verzió, a kínai média egy része az utóbbi hetekben elkezdte kétségbe vonni ezt. Hogy nem csak néhány elszabadult publicistáról van szó, azt jelzi, hogy a minap a külügyi szóvivő és egy nagykövet is ?ismeretlen eredetű, globális járványként? hivatkozott a koronavírusra.

Miközben a járvány kialakulását illető felelősséget igyekszik elkenni, Peking ma azt hangoztatja, hogy példát mutat a világnak a járvány kezelésében. Kína londoni nagykövete nemrég azt mondta, a vírus kezelése megmutatta, hogy Kína egy ?megbízható globális hatalom?, és politikai rendszere képes a gyors problémamegoldásra. Sőt, szerinte

Bár még ezreket kezelnek koronavírussal az országban, a Kínai Kommunista Párt propagandaosztálya nemrég bejelentette, hogy a Harc a járvány ellen: Kína küzdelme a Covid-19 ellen 2020-ban címmel hét nyelven könyvet ad ki arról, hogy a párt, az állam, a nép, de mindenekelőtt Hszi Csin-ping pártfőtitkár milyen áldozatos munkával tartóztatta fel a koronavírust és védte meg a világot a nagyobb emberáldozatoktól. A Hszinhua híreiben orosz, kubai és fehérorosz szakértők dicsérik Kína ?nyitottságát? és ?felelős magatartását?. Egy kínai akadémikus egyenesen arról írt, a járvány kezelése annak bizonyítéka, hogy a Kínai Kommunista Párt „az emberiség történetének messze leghatékonyabb kormányzata, amely valóban törődik a nemzeti érdekkel és a kínai emberek sorsával”.

Nagy váltás

Mindez még a korábbi kínai narratívához képest is nagy váltás. Bár eddig sem a féktelen önostorozás jellemezte a pekingi vezetést, azt eleinte a kínai kommentárok is elismerték, hogy komoly hibák vezettek a járvány kialakulásához. A központi kormány végül a helyi vezetéssel vitette el a balhét, és néhány eltévelyedett vuhani politikus egyéni baklövéseire fogta a dolgot. Az általuk okozott bajt aztán a pekingi vezetés a nép bölcs védelmezőjeként takarította fel a határozott lépéseivel. A New York Timesnak nyilatkozó amerikai politológusok szerint

Erre eddig az Egyesült Államok is rájátszott, és Kína megbízhatatlanságának és gyengeségének jeleként próbálta beállítani a válságot. Azóta a helyzet megfordult, Kínában megfékezték a vírust, miközben Amerikában és Európában gyorsan terjed. Erre a jelek szerint Pekingben ismét keményebbre vették a retorikát, rasszizmusra hivatkozva amerikai újságírókat tiltottak ki, a Nyugat álszentségéről és az Egyesült Államok inkompetenciájáról írnak és beszélnek.

Ezt segíti, hogy a kínai járványkezelést nem csak Peking magasztalja. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is szuperlatívuszokban beszél a kínai lépésekről, és még nyugati szakemberek is sokat dicsérték, hogy Kínában szigorú kijárási tilalommal, a közlekedés berekesztésével, városfertőtlenítő akciókkal, napok alatt felhúzott ideiglenes kórházakkal, és a digitális diktatúra minden eszközével próbálták kordában tartani a kórt, és ezzel minimum időt nyertek a világ többi részének. Az adatok alapján a vuhani szigor hatásos volt, és miután máshogy nem tudott úrrá lenni a járványon, Olaszország is hasonló lépésekkel próbálja megfékezni a kórt.

A szervezet nemrég egy 40 oldalas jelentést adott ki a kínai helyzetről, amelyben még szőrmentén se nagyon találni bírálatokat a sok pozitívum mellett. A WHO dicsérete az utóbbi napokban visszatérő elemévé vált a kínai politikusok és diplomaták felszólalásainak is, akik a nemzetközi szervezetre hivatkozva magasztalják a kínai válságkezelést. Március 12-ére oda jutott a helyzet, hogy a kínai hatóságok közölték, túl vannak a járvány csúcsán, ezt demonstrálandó Hszi Csin-ping Vuhanba is ellátogatott. És miközben korábban a világ vezetett be beutazási korlátozásokat Kínával szemben,

Máshol is van gond

Másrészt a vírus terjedésével máshol is előbuknak súlyos problémák. Az Egyesült Államokban Donald Trump és kormánya például nagyon hasonlóan kezeli a helyzetet, mint az első időszakban Kína. A jelek szerint az elnököt elsősorban személyes népszerűségi indexe, a tőzsdei mutatók és a gazdaság állapota érdekli, napok óta össze-vissza beszél, próbálja lekicsinyíteni a járvány súlyát, sőt nemrég kamunak nevezte az egész felhajtást, miközben a járvány kezelésével megbízott Mike Pence alelnök imádkozással látott neki a probléma megoldásának. A kilátásokat rontja, hogy Trump korábban jelentősen megvonta a szövetségi járványvédelmi hivatal költségvetését, és a hatóságok a jelek szerint nem tudnak (vagy nem akarnak) elegendő embert tesztelni. 

Olaszországba is a szokásos instabil politikai helyzetben érkezett a vírus, és a kormány és az ellenzék, a római intézmények és a regionális hatóságok egy ideig egymás hibáztatásával voltak elfoglalva a válságkezelés helyett, miközben az egészségügyi rendszer az összeomlás szélére került. Ahogy Japánban sem állnak a helyzet magaslatán, ott találgatások szerint azért próbálják a szőnyeg alá söpörni a járványt, hogy ne kerüljön veszélybe a nyári tokiói olimpia megtartása. 

Egy hónapon át úgy gondoltuk, hogy a probléma oka a kínai politika értékrend volt, és a mi eltérő értékrendünk majd megvéd minket a vírustól (…) De nem elég ebben bízni, a vírus megfékezéséhez technológiára és politikai erőre is szükség van 

? mondta Bruno Maç?es portugál Kína-kutató, volt Európa-ügyi miniszter a Wall Street Journalnak.

Az sem sokat javított a Nyugat renoméján, hogy a járvány sok helyen rasszista támadásokhoz, a kínaiak és ázsiaiak megbélyegzéséhez, a xenofóbia terjedéséhez vezetett. A rasszizmus és a külföldi járványvédelem gyengeségére a kínai média sem volt rest lecsapni. A Kínát ért bírálatokat így jóval könnyebb az ország és a nép lenézéseként, puszta rasszizmusként, illetve az Egyesült Államok hidegháborús politikájaként beállítani.

Nem mindenki hiszi el

Kína pedig nemcsak a kommunikáció terén, hanem kézzel foghatóbb lépésekkel is igyekszik helyrehozni megítélését, Délkelet-Ázsiában például már együttműködést és segélyeket ígér a járvány elleni küzdelemben, de Iránnak és Olaszországnak is felajánlották már támogatásukat, és a rend kevéért a WHO is kapott egy jelképes összeget Pekingből. Miközben az Egyesült Államok vagdalkozik, Kína segít ? nagyjából ez a pekingi üzenet.

Ettől függetlenül az új kínai narratívát nem mindenhol sikerült eladni. Nemrég Vuhan vezetője azzal váltott ki online közfelháborodást, hogy hálálkodásra akarta sarkallni a karantén alá zárt város népét, amiért a párt bölcsen megmentette őket a kórtól. A közösségi oldalakon nagyot futott egy videó is, amelyben a Szun Csun-lan alelnököt, a KKP politikai bizottságának egyetlen női tagját az ablakaikból szitkozódó vuhaniak köszöntik egy megtekintésen.

A WHO-t közben egyesek azzal vádolják, hogy átesett a ló túlsó oldalára. A szervezet egy szakembere például arról beszélt, hogy a kínai kórházak jobbak, mint a svájciak, miközben Kínában az egy főre eső egészségügyi kiadások vásárlóértéken a svájcinak tizedét teszik ki, de a magyar összegnek is kevesebb mint felét. (Az érdekes percepcióban vélhetően szerepet játszott, hogy a WHO Pekingben véletlenül pont azt a két kórházat látogatta meg, ahol korábban Hszi Csin-ping tartott megtekintést.) Nyugati vélemények szkpetikusan fogadták a hagyományos kínai orvoslás promótálását a járvány során, ezeket a módszereket hiába kezdte támogatni a WHO is, klinikai tesztek nem bizonyítják hatásosságukat.

Szintén érdekes, hogy Kína és a WHO pánikkeltéssel vádolta az Egyesült Államokat és Olaszországot, amiért korábban beutazási korlátozásokat vezettek be Kínával szemben, most viszont Peking vezetett be karantént a külföldről érkezők számára. Washington pedig nem rest emlékeztetni rá, hogy miközben Peking manapság arról beszél, hogy feltartóztatta a járvány, valójában két hónapig szabadon hagyta terjedni az ismeretlen kórt.

Van nagyobb baj a vírusnál

A kínai típusú válságkezeléssel kevésbé szimpatizáló szakemberek azt is felvetik, hogy a vuhani intézkedések amellett, hogy emberi jogi szempontból minimum támadhatóak, szükségtelenül drákóiak is. Szingapúrban, Hongkongban vagy Tajvanon kevésbé radikális, célzott lépésekkel sikerült megfékezni a fertőzés terjedését (bár ehhez találgatások szerint az is hozzájárulhatott, hogy meleg éghajlaton nehezen terjed a vírus). 

Dél-Koreában demokratikus keretek között sikerült napok alatt százezreket tesztelni, közben pedig a gazdaság sem állt le. Európában pedig hiába ugrott meg a diagnosztizált betegek száma, a halálozási arány Olaszországon kívül jelenleg alacsony, Németországban például 2300 betegből eddig négy ember halt bele a fertőzésbe, és csak kilenc embert kezelnek súlyos tünetekkel. Azaz a szkeptikusok szerint nem a kínai az egyetlen útja a válságkezelésnek.

Az is ironikus, hogy miközben kínai politikusok és diplomaták teljesen jogosan nagy balhét csaptak a kínaiakat ért rasszizmus miatt, a napokban Kínában a letelepedési törvény tervezett enyhítése miatt a (különösen a fekete) bevándorlóktól való félelem xenofób és rasszista kommentcunamit szült a közösségi oldalakon. Ahogy a kínai számok megbízhatósága is folyamatosan téma, a vírus decemberi eltussolását feltáró Cajhszin (Caixin) kínai üzleti lap szerint a tünetmentes eseteket egyes helyi hatóságok nem jelentik le. Ugyanez a lap számolt be arról is, hogy bár sok helyen valóban kezd visszatérni az élet a normális kerékvágásba, a kínai gyárak egy jelentős része adathamisítással éri el, hogy úgy tűnjön, folyik a munka.

Az egymás baklövéseit hangsúlyozó, mindkét fél részéről jelentős mennyiségű álszentséggel szervírozott narratívák ugyanakkor mélyebb problémákat jeleznek. Ahogy két nyugati nemzetközi kapcsolatok szakértő írta, a koronavírus a jelek szerint az emberiség első nagyobb közös kihívása a 2008-as pénzügyi válság óta, de míg tizenkét évvel ezelőtt a szakmai alapú globális együttműködés jellemezte a válság elleni harcot, addig ma mind Washington, mind Peking a sárdobálással és presztízsharccal van elfoglalva.

(Borítókép: Ingyenes védőmaszkok osztására várnak hogkongi utcaseprők 2020. február 14-én. / MTI/EPA/Jerome Favre)