Index – Külföld – Összevesztek a világi cimborák, de nagyon csúnyán, áll a bál Baku és Moszkva között
A poszt-szovjet kaukázusi térben a két ország kereskedelme lassú, de a folyamatos bővülés jeleit mutatta, amit kiegészítve Baku és Moszkva között egyfajta biztonsági együttműködések is jelen voltak és általában mindkét ország közös érdeke volt a nyugati beavatkozás korlátozása az azeri belügyekben.
Mindazonáltal ez a pozitív dinamika Baku és Moszkva között néhány héten belül alapvetően változott meg, miután két azeri állampolgár meghalt azután, hogy az oroszországi Jekatyerinburgban rendőri őrizetbe vették őket.
Ugyanakkor ennek az Azerbajdzsán és Moszkva között fennálló konfliktusnak a kezdete az Azal légitársaság repülőgépének tragikus balesetéig nyúlik vissza, amely a Baku–Groznij útvonalon haladva, Aktau városa mellett lezuhant, s ami miatt Baku – és több elemző is – úgy értékelte, hogy Oroszország nem kért megfelelő formában bocsánatot az azeri utasszállítóval történt incidensért.
A tragédiára és a nem megfelelő orosz „bocsánatkérésre” Azerbajdzsán válaszul több orosz állampolgárt őrizetbe vett, átkutatta az orosz pénzből támogatott Sputnik hírügynökség irodáját, lemondta a közelgő orosz kulturális rendezvényeket, és hivatalos szinten is a korábbi barátinál sokkal kritikusabb hangot ütött meg Moszkvával szemben.
Az eredmény pedig egy olyan ellenséges kapcsolatrendszer lett, amelyet Baku és Moszkva egymás iránt a 90-es évek óta nem tapasztalt, és amely feszültség pedig máris előtérbe helyezte a gazdasági földrajzot, a tranzitdiplomáciát és a nagyhatalmi versengést a Kaszpi-tenger mellékén és közvetlen szomszédságában, Közép-Ázsiában.
Mit hozhat Közép-Ázsiának az Azerbajdzsán és Oroszország közötti feszültség?
Néhány közép-ázsiai kormány már régóta fontolgatja a türk együttműködés szorosabbá tételét olyan konkrét területeken, mint a kereskedelem, a közlekedés és a digitalizáció, amire Moszkva és Baku vitája úgy tűnik egyértelmű geopolitikai indokot is adhat, mivel a közép-ázsiai országok vezetői más korábban megerősítették elkötelezettségüket az Azerbajdzsán felé irányuló nyugati irányú tranzitfolyosókra támaszkodó projektek iránt.
Ezek közül pedig a legnagyobb projektek a Középső Kereskedelmi Folyosó (Middle Corridor), amelyen keresztül a kelet-nyugati irányú teherszállítás volumene 2024-ben 63 százalékkal nőtt (első 11 hónapban) elérve a 4,1 millió tonnát, és az útvonal célja, hogy 2025-ben legalább 50 000 szabványos konténert kezeljen, mivel a szállítmányozók mind az orosz területeket, mind a szuezi szűkületeket elkerülik.
A másik megkerülhetetlen szereplő pedig az úgynevezett Zöld Energiafolyosó a júliusban elindított Zöld Folyosó Unió 1 GW-os tenger alatti kábel fektetését tervezi Kazahsztán Aktau szélerőműparkjától Bakuba, majd onnan a Fekete-tenger alatt Romániába és Magyarországra, amely a tervek szerint 2029 végére közvetlenül összekötné a közép-ázsiai megújuló energiaforrásokat az Európai Unió villamosenergia hálózatával.
Az Észak–Dél Folyosó, az afgán projekt újraélesztése és az EU
Az Észak–Dél Nemzetközi Közlekedési Folyosót három, a Perzsa-öbölben összefutó ágból tervezték. A nyugati ág, amely Azerbajdzsántól Irán Astara kikötőjéig húzódik, a legközvetlenebb útvonal. Jelenleg azonban politikai kockázatnak van kitéve, mivel az Irán és Izrael közötti feszült helyzet és a kölcsönös rakétatámadások azt jelentik, hogy bármikor újabb csapások következhetnek a két ország között, amelynek köszönhetően a Dél felé induló orosz vasúti szállítmányok iránya is megváltozott.
A rakományok útvonalát az Észak–Dél Nemzetközi Közlekedési Folyosón az oroszok a keleti ágra (Kazahsztán–Türkmenisztán–Irán), helyezték át, melynek részesedése így a közlekedési folyosó konténerforgalmában a 2022-es 67 százalékról, 2024-re 78 százalékra emelkedett.
A Kereskedelmi Folyosó nyugati ágának megingásával Oroszország és Üzbegisztán újraélesztette a transz-afgán vasútvonalat Termez és Pakisztán Karacsi és Gwadar kikötői között. Ha az útvonallal kapcsolatos biztonsági garanciák fennmaradnak, az üzbég és kazah exportőrök tíz nappal lerövidíthetik a dél-ázsiai és öböl-menti szállításokat, diverzifikálva a meglévő kereskedelmi útvonalakat.
Az Európai Unió az Azerbajdzsán és Oroszország között fokozódó feszültségeket egyrészt aggasztó fejleménynek, ugyanakkor az orosz-ukrán háború miatt stratégiai lehetőségnek is tekinti, hogy kiterjessze befolyását a Dél-Kaukázusban.
Következtetés: Közép-Ázsia folyosója
Bár az Azerbajdzsán és Oroszország közötti hagyományosan szoros gazdasági kapcsolatok mindkét felet vélhetően a megbékélésre és végül a kapcsolatok normalizálódását fogják ösztönözni, a jelenlegi feszültség megoldása időbe telhet, amely alatt jelentős változások következhetnek be mindkét állam kereskedelmi stratégiájában, amelyek a közép-ázsiai országokkal fenntartott azeri és orosz kapcsolatokat jelentősen érinthetik.
Az Azerbajdzsán és Oroszország közötti jelenlegi feszült konfliktusnak három fontos következménye lehet a közép-ázsiai államokra nézve:
- Baku még nagyobb hangsúlyt fektet a Türk Államok Szervezetén belüli együttműködésre, különösen a logisztika területén.
- Oroszország átirányítja teherszállításainak jelentős részét az Észak-Dél Közlekedési Folyosó nyugati ágának azeri szakaszáról a közép-ázsiai országokon át Iránba és Afganisztánba vezető útvonalra.
- Az Európai Unió igyekszik megszilárdítani befolyását a Dél-Kaukázusban, hogy biztosítsa a közép-ázsiai energiaforrásokhoz való hozzáférését.
Ugyanakkor a Baku és Moszkva közötti nézeteltérés tanulsága Közép-Ázsia számára egyértelmű: diverzifikáció és pragmatizmus.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának kutatója.
(Borítókép: Emberek sétálnak a Kaszpi-tenger partján 2024. november 10-én, Bakuban, Azerbajdzsánban. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!