hírek

Az olaszországi Velence romantikája a mai napig turisták millióit vonzza minden évben a Szent Márk tér környékére, így nem csak az emelkedő vízszinttel, de a tömegturizmus bénító hatásaival is meg kell küzdenie a helyi közösségnek és városvezetésnek. 

Ugyan mindkét problémára időszakonként tud megfelelő orvosságot találni Velence, a várost övező felhajtás nem csillapodik. Emiatt egyre több helyi álmodozik a béke szigetéről, ahol nyugalomban, csendben, a zajtól és a külföldiek tömegétől elvonulva, nyugodtan kifújhatja magát egy ebédszünetben, vagy éppen egy fárasztó, stresszes munkanap után. Ehhez pedig a jövőben túl messzire nem is kell menekülniük – már ha hinni lehet a hamarosan elinduló fejlesztéseknek. 

Ugyanis Velence egyik legkülönösebb, mégis legrosszabb hírű helyszíne, Poveglia szigete 2025 augusztusától új életre kel. Ráadásul ezúttal nem a legendák és kísértetek révén, hanem egy olyan közösségi kezdeményezésnek köszönhetően, amelynek célja a sziget megőrzése a helyi lakosság számára. Az évszázadokig elhagyatott, kísértetjárta szigetből a tervek szerint így egy turizmusmentes városi park lesz – kizárólag a velenceiek részére.

A turistáknak no-go zóna

Augusztus 1-jén tehát nem csupán egy újabb turisták áradatát hozó hónap, hanem egy teljesen új korszak is kezdődik a Poveglia sziget életében. Ekkor veszi át a terület kezelését a „Poveglia per Tutti” (Poveglia Mindenkié) nevű civil szervezet, amely 99 évre szóló bérleti szerződést kötött az olasz állammal. A céljuk pedig egyszerű, mégis nagyszerű:

A projekt már önmagában is szimbolikus győzelem a helyi közösség számára, amely hosszú évek óta küzd az egyre fokozódó tömegturizmus negatív hatásai ellen. A világ egyik leglátogatottabb városában évente mintegy 30 millió turista fordul meg, miközben a lakosság száma már 50 ezer fő alá csökkent. Bár az önkormányzat 2021-ben megtiltotta a nagy óceánjárók kikötését és 2024-ben bevezette az 5 eurós (2000 forintos) napi turistadíjat, ezek az intézkedések azonban csak részben enyhítették a nyomást.

Poveglia szigetének megtartása a helyiek számára ezzel szemben teljes mértékben a közösség javát szolgálja. A szigetet jelenleg erdős bozót, elnéptelenedett katonai erődítmények, 15 romos kórházi épület és egy meglepően nagy nyúlpopuláció uralja. Bár nincs vezetékes víz és áram, a tervek szerint a felújítás során természetközeli, fenntartható városi parkot alakítanak ki, mindenfajta idegenforgalmi hasznosítás nélkül. 

A kezdeményezés mögött álló aktivista, Patrizia Veclani elárulta:

Nemcsak felháborodás volt, hanem pszichológiailag is megrázó érzés, hogy a város darabjait egyszerűen eladják a legmagasabb ajánlatért. Ez olyan, mintha Róma eladná a Trevi-kutat.

De mégis hogyan sikerült megakadályozni az eladást, ha a város legfőbb bevételét pont a turizmus jelenti? 

A sziget sorsa 2014-ben került először veszélybe, amikor az olasz állam árverésre bocsátotta Povegliát a tulajdonában lévő, kihasználatlan ingatlanok racionalizálása érdekében. A 7,5 hektáros sziget, amely alig 5 kilométerre fekszik a Szent Márk tértől, csábító lehetőséget kínált a befektetőknek. Ehhez mérten több konzorcium is pályázott, köztük egy olyan csoport is, amelyet Luigi Brugnaro, Velence későbbi polgármestere is támogatott. Ők 513 ezer eurót ajánlottak a szigetért, de az állam végül lefújta az üzletet. A hírre válaszul Veclani megalapította a Poveglia per Tutti civil szervezetet, amely több mint 4500 főt mozgósított, és 460 ezer eurót gyűjtött össze közösségi finanszírozással.

Ez ugyan kevesebb, mint amit a nagy befektetők fizettek volna a szigetért, az állam végül mégis a csoportnak ítélte oda 99 évre a bérleti jogot, ezzel megelőzve a teljes privatizációt és megóvva a szigetet az idegenforgalmi kizsákmányolástól.

Pestis, tömegsírok, elmegyógyintézet

Mielőtt a sziget a civil kezdeményezés révén újraéledne, érdemes megérteni, miért is övezi ennyi félelem és legenda. Poveglia történelme tele van fájdalommal és halállal – olyannyira, hogy sokan a világ egyik „legkísértetiesebb helyének” tartják.

Poveglia története közel 1600 évre nyúlik vissza, a szigeten lévő települést 421-ben alapították, amikor a Római Birodalom hatalma már hanyatlóban volt, és a lagúna egyre több menekülő közösséget vonzott. Eredetileg katonai megfigyelőpontként funkcionált, később azonban halászok és földművesek telepedtek meg rajta. A sziget stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően fontos szerepet játszott a Velencei Köztársaság tengeri védelmében is, különösen a középkor folyamán. Az évszázadok során Poveglia a lagúna vérkeringésének része volt, kisebb kereskedelmi és mezőgazdasági célokra használták. A 14. századtól a háborús fenyegetések miatt erődítményeket emeltek a szigeten – ezek közül több ma is áll még, bár romos állapotban.

Mindez ugyan szinte bármelyik olasz település története is lehetne, a sziget egy sötét korszaka miatt kiemelkedik a többi hasonló história közül. A 18. században ugyanis a bubópestis újabb hullámai sújtották Velencét, amely ekkor Európa egyik legnagyobb kereskedelmi központja volt.

Ide irányították azokat a hajókat, amelyek külföldről érkeztek és fertőzésgyanúsnak minősültek. Az utasokat, a legénységet, sőt sokszor az árukat is hetekig tartó elkülönítésnek vetették alá. A betegeket az egykori katonai barakkokban helyezték el, amelyeket ideiglenes kórházzá alakítottak. A kezelések gyakran primitívek és fájdalmasak voltak – elterjedt módszer volt például a véreztetés, amely során a beteg erét felvágták, és nagyobb mennyiségű vértől szabadították meg. 

Ahogyan egyre több és nagyobb járvány pusztított, úgy vált egyre szükségesebbé a holttestek eltüntetése, így tömegsírokat alakítottak ki a szigeten. Helyi történészek becslése szerint több mint 160 ezer ember földi maradványait temették el itt az 1700-as és 1800-as évek során. A föld szó szerint emberi hamvakkal és csontokkal keveredett, ami később táptalajt adott a sziget kísértetjárta hírnevének.

A 19. század végén aztán újabb sötét fejezet kezdődött Poveglia életében. A szigetet egy ideig idősek otthonaként, majd később elmegyógyintézetként használták, amely végül az 1960-as évekig működött. Az akkori pszichiátriai gyakorlatok – különösen a kevésbé dokumentált és ellenőrzött intézményekben – gyakran megalázó és embertelen eljárásokat alkalmaztak: kényszerzubbony, izoláció, sőt, lobotómia is szerepelt a kezelési módszerek között.

Nem kell a felhajtás

Az előző bekezdésekben taglaltak ugyan már alapjában is horrorfilmek forgatókönyveit idézik, a szigetet körüllengő kísértettörténeteket csak tovább erősíti, hogy a helyiek és az egykori dolgozók is gyakran beszéltek szellemekről, különösen egy orvosról, aki állítólag a toronyból vetette le magát. Ezek a történetek aztán később bekerültek a popkultúrába is: több nemzetközi paranormális műsor – például az amerikai Ghost Adventures – is forgatott már a szigeten.

A helyiek azonban ezt koránt sem nézték jó szemmel, hiszen nem szerették volna, ha a világ e jócskán a fikció határait súroló mendemondák alapján ítélnék meg a hánytatott múltú szigetet. Massimo Pera, a Poveglia per Tutti egyik tagja úgy fogalmazott:

A szigetet olyan külföldiek tették híressé, akik hasznot akartak húzni belőle. A mi emlékeink fájdalommal teliek, ezért most szeretnénk visszahozni ide az örömet.

A kórház 1968-ban aztán végleg bezárt, azóta pedig Poveglia teljesen elhagyatott – ám hamarosan egy új, remélhetőleg jóval vidámabb fejezet nyílhat a sziget életében.

A felújítási munkálatokat a Veronai Egyetem humántudományi karának munkatársai segítik, különös figyelemmel a pszichológiai és történelmi traumák feldolgozására. A sziget infrastruktúrája – víz, villany, közlekedés – gyakorlatilag nem létezik, így minden fejlesztés a természetes állapotokhoz fog igazodni. A cél nemcsak az, hogy rekreációs tér jöjjön létre, hanem hogy a helyiek magukénak érezhessék azt a városrészt, amely egykor halált hozott, ma viszont az élhetőség és a közösségi öntudat szimbóluma lehet.

Ha pedig valóban kísértetek lakják a szigetet, akkor ezek immár nem a múlt fájdalmai, hanem a helyiek bátor, közösségformáló szelleme.

Jegyrendszerből kaszál a süllyedő város

Velence persze nem csak egy békés hely létrehozásával igyekszik megbirkózni a turisták áradatával. A múlt hétvégén lezárult annak a rendszernek a második tesztidőszaka, amely a város célja szerint a tömegturizmus hatékonyabb szabályozását hivatott segíteni. Húsvéttól kezdve összesen 54 napon keresztül kellett a turistáknak napidíjat fizetniük a történelmi óvárosba való belépésért – főként ünnepnapokon és hétvégéken.

A 2025 áprilisa és júliusa közötti időszakban mintegy 720 ezer fizetős napijegyet váltottak ki a látogatók, amivel a város körülbelül 5,4 millió euró (2,1 milliárd forint) bevételhez jutott. Összehasonlításképpen, a 2024-es első tesztfázisban, amely 29 napot ölelt fel, 485 ezer látogató fizetett, így akkor 2,4 millió euró (958 millió forint) folyt be a kasszába.

A második tesztidőszak majdnem kétszer olyan hosszú volt, és új elemekkel bővült. Bevezették például, hogy már péntekenként is fizetni kell a belépésért, továbbá új árképzési rendszert is alkalmaztak: négy nappal előre foglalva 5 euró, de három napon belüli foglalás esetén már 10 euró volt a napidíj. A jegyeket a többnyelvű online felületen keresztül lehetett lefoglalni, és a város minden nap mintegy 140 alkalmazottat – köztük rendőröket és segítőket – vetett be az ellenőrzésekhez. Összesen több mint 445 ezer QR-kódot ellenőriztek, és kb. 2500 szabálysértési eljárást indítottak.

Michele Zuin, a város költségvetési tanácsosa szerint a rendszer működik, és megerősítette a városvezetés döntésének helyességét. „A rendszer második évében is működőképesnek bizonyult, és megmutatta, hogy a turisták napi áramlásának szabályozása összeegyeztethető az átláthatósággal és a hozzáférhetőséggel.” Zuin kiemelte, hogy a kötelező előzetes regisztráció felelősségteljesebb magatartáshoz vezetett. Emellett a helyi lakosok, valamint a régióban tanulók számára biztosított mentességek is jól, zökkenőmentesen működtek. Hangsúlyozta azt is, hogy a jegyrendszer bevezetésével nem a bevételszerzés a cél, hanem az, hogy a rendszerből származó nettó bevételek visszajussanak a helyiekhez – például az alacsonyabb szemétdíj fenntartásán keresztül.

Simone Venturini turizmusért felelős tanácsos hozzátette: „A begyűjtött adatokat most más városi, regionális és állami adatbázisokkal vetjük össze, hogy pontosan értékelni tudjuk a látogatószám alakulására gyakorolt hatást”. A részletes elemzés eredményeit a következő héten hozzák nyilvánosságra.

(Borítókép: A Poveglia-szigeten lévő lezárt 19. századi kórház. Fotó: Marco Di Lauro / Getty Images)