Index – Belföld – Megnéztük Bécsben, mi kellene Rákosrendezőre: a maxi-Dubaj antitézise
Az emberi természet már csak olyan, hogy – legalább nagy vonalakban – szeretné előre látni, a jövőben mire számíthat. Ez vonatkozik a rákosrendezői városfejlesztési vízióra is. Ha már a terület korábbi tulajdonosa, az állam nem szervezett tanulmányi kirándulást az Egyesült Arab Emírségekbe, hogy megismerhessük a Budapestre maxi-Dubajt álmodó befektető tervezési észjárását és eddigi munkáit; hát elfogadtuk a Podmaniczky Mozgalom invitálását, és Bécsbe utaztunk, hogy a miénkhez hasonló adottságú, felhagyott vasúti területek hasznosítása terén a nyugati észjárással megismerkedjünk.
A Záhony felől Bécsbe közlekedő Hortobány EuroCity-re Kelenföldön szálltunk fel. Odaúton 20 perc késést szedett össze, ami nem lepett meg. Az annál inkább, hogy Győr után a bemondó azt közölte, hogy Debrecen állomás, később, hogy Püspökladány megállóhely következik. A határátlépés azonban fel sem tűnt, a bécsi Hauptbahnhof pedig nem csak az utazás-, de városfejlesztési szempontból is beérkezettséget jelentett.
Minimum tíz évvel járnak előttünk
Bécsben korábban két nagy fejpályaudvar volt, a gőzmozdonyok kora óta ide futottak be a délről és keletről a vonatok. A jelenlegi központi főpályaudvartól (Hauptbahnhof) délre eső területen egy hatalmas teherrendező volt. Ez ma kisebb részben átmenő forgalmú vasúti terület, mögötte viszont 12 év alatt, egy lendületből olyan városfejlesztést hajtottak végre 110 hektáron, amilyennek simán kiegyeznénk Rákosrendezőn is. Közvetlenül a pályaudvar melletti részen irodaházak, hotelek, bevásárlóközpontok jöttek létre, jelentősen megnövelték a város szállodai kapacitását; az ERSTE Bank új székháza képviseli a legmagasabb építészeti minőséget. A hátrébb lévő, mintegy 70 hektáron viszont nagy, mégis emberléptékű lakóházakat húztak fel. Ízlelgessük a különbséget: míg Rákosrendezőre 20 százalékos támogatott szociális bérlakásállományt tervez Budapest vezetése, itt 60 százalék ez az arány, és csak 40 százalék piaci alapú. Jó példája ez a városvezetői közérdek érvényesítésének. Itt semmit nem Bécs városa épített, viszont a legapróbb részletekig (terasz, homlokzat, lakásméret, stb.) megtervezett mindent, és még így is simán talált hozzá befektetőket. A terület középpontjában egy-, kicsit a Bikás parkra emlékeztető, de annál jóval nagyobb, több mint 15 hektáros park terül el.
Az egész terület – köszönhetően a forgalomcsillapításnak – kifejezetten csendes, közlekedni elsősorban biciklivel lehet.
A kerékpár-központúság az épületek aljában található, általam még soha nem látott méretben és felszereléssel kialakított kerékpártárolókban is visszaköszönt, szerelőpaddal és biciklimosóval. Lehet, hogy a hollandok szeretnek a legjobban biciklizni, de hogy az osztrákok szeretik legjobban a biciklijüket, az fix.
26
Galéria: Vonat út Vitézy DáviddalFotó: Tövissi Bence / Index
A lakóövezetet hosszában egy villamosvonal tagolja, a bicikli mellett ezzel közlekednek az itt élők. Autókat alig láttunk, aminek az az oka, hogy autóutak csak a terület szélein vannak, és a nagy garázsok is a periférián helyezkednek el, innen gyalogolnak a házakig az emberek. A magyar szabályozással szemben itt csak két lakásonként kell egy parkolóhelyet kialakítani, ami így a lakásokat is olcsóbbá tette. A bennünket kalauzoló Vitézy Dávid szerint a mögöttes elképzelés az lehetett, hogy a lakástól nagyjából annyit kell a központi mélygarázsig gyalogolni, mint a villamosmegállóig, akkor meg már megfontolandó a közösségi közlekedés használata.
Az egykori vasúti rozsdaövezeten ma jó minőségben megépített iskolák, óvodák, közösségi terek létesültek. Nekem mondjuk komoly averzióim voltak azzal, hogy valóban jó ötlet-e közvetlenül a vasútvonal mellé telepíteni lakófunkciót, de a közlekedő vonatokat elhatároló zajvédő falak mögött 5–10 méterrel a játszótéren már vidáman hintáztak, homokoztak a gyerekek, és nekünk sem tűnt fel az a fajta zakatolás, ami mondjuk a Balaton-parton az ingatlantulajdonosok idegeit borzolja.
Nordbahnhof: élettér a benzingőzön túl
Kis villamosozgatás után Bécs másik nagy, vasúti területhez kapcsolódó, részben még jelenleg is zajló építési területére érünk, ahol – mondjuk úgy, hogy Bécs szuperfőépítésze – Andreas Trisko avat be a mögöttes fejlesztési elképzelésekbe. Budapest 23 különböző építési szabályzatával szemben Bécsben egységes elvek mentén épül a város, Trisko úr felügyel minden ezer lakást meghaladó ingatlanfejlesztést. Jelenleg 12 ilyen nagyprojekt fut. Az északi részen zajló már magában foglalja az elmúlt 20 év tapasztalatait is, Vitézy Dávid szerint ők is ezt tekintik Rákosrendező vonatkozásában referenciának.
Gyalog vágunk át a kétségtelenül kissé steril, de németesen funkcionális köztereken, utcákon, ahol már– most figyeljenek a budapesti várostervezők – 85 hektáron 75 százaléknyi támogatott bérlakást építenek. Nyilván az ezer sebből vérző magyar költségvetés mellett ez nálunk nem realitás, de iránymutatásnak nem rossz. Bécs lakásügynöksége nem csupán néhány tucat bérlakást kezel, hanem 220 ezret, hatalmas tapasztalatokat halmozott fel az igényeket illetően, ezért is vesz részt az épületek koncepcionális kialakításában. Nevetve mondták az osztrák urbanisták, hogy nem nagyon lehet megkülönböztetni, melyik a luxuslakás, és melyik a támogatott bérlakás, de ha tippelniük kell, akkor amelyik kicsivel jobb, az a szociális, mivel ott a város nagyon szigorú építészeti minőségkontrollt gyakorol.
A Nordbahnhof területén lévő lakóépületeket is mind Bécs városa tervezte meg, de a megvalósításra négy, egymástól független beruházóval szerződött le. Miközben Budapesten folyamatosan azt halljuk, hogy külföldi tőke bevonása nélkül lehetetlen ilyen volumenben építeni, ahhoz meg hozzá tartozik a toronyház, itt azt láttuk, hogy mégiscsak diktálhat a városvezetés, a beruházó számára a projekt megtérül, sőt, még a toronyházak sem érnek az égig. Ezen a területen hat épült, de a legmagasabb is 100 méter alatti.
Minden, amit mi ambícióként Rákosrendező kapcsán megfogalmazunk, az Budapesttől 2,5 óra vonatútra már működik
– hangsúlyozta Vitézy Dávid, hozzátéve, hogy a budapesti tervpályázat kiírásakor már nagyon részletes, ezeket a tapasztalatokat is integráló szempontrendszert fognak meghatározni.
26
Andreas Trisko és Vitézy DávidGaléria: Vonat út Vitézy Dáviddal(Fotó: Tövissi Bence / Index)
Lehetőségünk volt két magasépítésű lakóházban is körülnéznünk. Egy 20. emeleti lakás teraszáról remek kilátás nyílt a Nordwestbahnhof vasúti terület síneken túli területére. A második építési ütem 44 hektárján egyelőre bontási munkálatokat láttunk, de ez az a projekt, amit Andreas Trisko budapesti látogatása során, terv szinten már bemutatott Karácsony Gergelynek. Minden 100 négyzetméternyi megépített lakáshoz, 0,6 parkoló tartozik, ami azt jelenti, hogy akár három olyan lakás is megépülhet, amelyeknek az árába ugyanazon egy parkoló ára épül csak be.
A meglátogatott épületben piaci alapon bérelhető lakások vannak, s bár belül kissé labirintusszerűnek éreztük, olyan közösségi szolgáltatásokat is tartalmazott, ami a Pók utcai lakótelepen, de akár a Marina-parton élő magyar középosztály számára is elképzelhetetlen: központi szauna, teraszos napozó, mellette kültéri, de emeleti játszótér, a ház aulájában hat munkaállomással közösségi iroda. Az épület kifejezetten alacsony energiafelhasználású, ugyanis az osztrák távhőszolgáltató a csöveken hűtést is végez. A lakásokban a csövek a plafonban futnak, s bár ez nem teljes értékű klíma, a tetőn elhelyezett napelemek a ház alapszolgáltatásaihoz szükséges áramellátást, így a központi klímához szükséges energiát is biztosítja. A hát földszintjén és első szintjén a lakásokénál nagyobb a belmagasság, hogy lehessen üzlet vagy más közösségi helyszín, az első emeleten pedig iroda. A földszinti, kvázi posta szobában nem csak levélszekrények vannak.
Mivel az osztrákok sokkal több csomagot rendelnek/kapnak mint mi, a DPD, az Amazon és az osztrák posta egy nagy közös csomagautomatát üzemeltet a házban.
De vajon hogyan jutnak el a házakhoz a küldemények?
Egészen futurisztikus látvány volt amint a postás a házak között egy kézzel irányítható, de villanymeghajtású, kerekeken guruló konténert tolt maga előtt. Hát így.
Néhány irodaház már a ’90-es években megépült – amikor Bécs és Budapest még közösen akart Expót rendezni –, majd hosszabb kihagyás után, a kétezres évektől következtek második, majd harmadik etapban a lakóházak. Teljes körűen csak valamikor 2035 körül lesz kész minden. A legizgalmasabbnak azonban a múlt iránti tisztelet tárgyi megmutatkozása volt, ami épp a nem építés formájában öltött testet. Ezen az egykori vasúti területen áll ugyanis az a régi víztorony, amit már 1977-ben bontásra ítéltek, csak az valahogy elmaradt. 1998-ban aztán ipari emlékké nyilvánították, s bár most még lerozzant állapotban álldogál csupaszon a nagy tömegű, modern lakóházak szomszédságában, hamarosan közösségi funkciót kaphat. Ettől alig 100 méterre pedig egy első látásra lepusztult park benyomását keltő területre lettünk figyelmesek. Fotós kollégámmal jobban szemügyre véve azonban tudatos tervezésre következtettünk. Ez az a rész, amit a terület rendezésekor kikerültek a dózerek, s bár a rajta keresztül-kasul vezető, kitaposott ösvényeket kiépítették, minden mást érintetlenül hagytak. Ennek köszönhetően a parkban futó egykori sínek vasúti emlékeket idéznek, miközben – mint valami különleges tanösvényen –a zsombékosban békák, a kövek között gyíkok figyelhetők meg.
A szociális, közösségi szempontú ingatlanfejlesztés területén a legmesszebbre egy sajátos ötlet megvalósítása nyomán egy baráti hálózaton alapuló lakóközösség merészkedett.
A város nem ingyen, de biztosította a telket, bevont egy ingatlanfejlesztőt, amely megépítette és tulajdonolja is az épületet. A koncepció lényege, hogy a házban élő bérlők a házban is dolgoznak. Ennek megfelelően az első két emeleten munkaállomások, stúdiók, edzőtermek, irodák vannak, ez a lakók személyre szabott munkahelye. Minden lakáshoz tartozik egy ilyen „munkahely”. 40 család lakik itt, a szabály szerint legalább egy családtagnak itt kell dolgoznia. Ha valaki elköltözik, egy meglehetősen hosszú folyamat keretében választja ki a közösség a beköltöző új bérlőt. A közös tereket a bérlők lakásszövetkezetként üzemeltetik, de van kilenc szoba is, amit hotelként működtetnek. A profitot a ház fejlesztésére fordítják. Az épület nagy, közösségi konyhájában valami ünnepségre készültek, de volt benne könyvtár sarok, szauna és pingpong terem, ezek a lakók összetartozás-élményének színterei.
Az északi, új építésű lakónegyedből egy hosszabb villamosút vitt vissza közvetlenül a központi pályaudvarra. Már maga az indulásra várás is segített visszazökkenni a magyar valóságba. A vonat 30 perces késéssel érkezett a Hauptbahnhofra. A peronon ingázó magyar vendégmunkások tömörültek, felszállva pedig ülőhelyemre – helyjegy ide-vagy oda –, már egy nagy család egy kisgyereket ültetett. A járat Győr után további bő fél óra kését gyűjtött be, tehát a nemzetközi viszonylat egy óra 8 percet késett. A kalauz némi értetlenkedés után azért kinyomtatta a járatkésés igazolást, így a jegyár 25 százaléka visszajár. Én behajtom.
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!