hírek

A Kálvin tér sosem volt csendes. A nyüzsgő vásártéren ezerszámra fordultak meg a megrakott szekerek, később pompás bérpalotái között szüntelen csilingeltek a villamosok. Évtizedekig viselte magán a háború pusztító nyomait, de az élet akkor sem állt meg rajta. Mára a felszín alatti tereket is meghódította.

„Budapesten, a Kálvin tér négy foghíjtelkén több mint 40 éve csupasz tűzfalak éktelenkednek. Illetve részben már csak éktelenkedtek! Szerencsére már nem bőszít minket a mosóporokat virágzó reklámja a Múzeum körúti bérház tűzfalán. A Kecskeméti utcai torkolat két üres telkén áll már a lízingkonstrukcióban épülő Hotel Korona, amelyet a Pannónia üzemeltet majd. Tavaly novemberben rakták le a ház alapkövét, s idén október közepén már a bokrétaünnepségre is sor került.” (Turizmus, 1989. december 1.)

A Korona Szálló nemcsak a nyugati jellegű idegenforgalmi fejlesztések egyik zászlóshajója, egyfajta szimbóluma lett, hanem a korábbi bő négy évtizedben csonkán maradt Kálvin tér metamorfózisának kezdetét is jelentette. Hiszen a főváros egyik legfontosabb terének összképét hosszú évtizedeken keresztül a kopár, majd idővel hirdetésekkel színesedő tűzfalak határozták meg, alkottak ideiglenes térfalakat.

A mai Kálvin tér évszázadokon keresztül valódi városkapuszerepet töltött be, egyike volt Pest leginkább nyüzsgő térségeinek. Hangsúlyos pozícióját és szerepét leginkább a városfalnak és az azon elhelyezett kapunak, valamint a körülötte kialakult kereskedelemnek köszönhette. A mostani Március 15. tér helyén feltárt erőd, a Contra Aquincum a budai oldal római településeinek védelmét szolgálta, egyúttal fontos átkelőhelyet jelölt ki a Dunán, és ez a szerepe a Római Birodalom bukása után is megmaradt.

A városfal építése

A térség a 11–12. században is révátkelőhelyként szolgált, ami magával hozta a kereskedelmi funkciók megerősödését, a vásárközpontok kialakulását. A területet már az Árpád-korban is fallal védhették, ami azonban nem birkózott meg az 1241-es tatárjárással. A 15. században viszont ismét virágzott a kereskedelem, a város mérete és lakóinak száma folyamatosan nőtt.

A század végén megerősödő török fenyegetés elleni védekezésül, Mátyás király rendeletére, olasz építőmesterek segítségével fogtak bele egy újabb, a korábbihoz képest lényegesen nagyobb területet körbeölelő városfal építésébe. A török seregek ugyan ennek a rendszernek a védelmi funkcióját is kikezdték, de újjáépítve, megerősítve nagyban meghatározta a falon belüli város fejlődését a következő két évszázadban – minderről részletesen írt az Építészfórum a Deák teret bemutató cikkében.

A 16. században kialakított, több bástyával ellátott városfalon való átjutást három fő kapu szolgálta: északon a Váci, keleten a Hatvani, délkeleten pedig a Kecskeméti kapu; 

Az 1720-as évektől kezdve megindult a falakon kívüli részek beépülése, eleinte ugyan csak néhány, a falra kívülről tapadó házacskával, de pár évtizeddel később már egyre több és komolyabb épülettel. Ezek részben a városfal két oldalán, részben a Kecskeméti kapu előteréből a különböző mezőgazdasági területek felé tartó országutak mentén épültek, kirajzolva a mostani utcák előképét. A kőbányai szőlők, azon túl pedig az Alföld felé tartó útvonal lett a mai Baross utca, a Kiskunság gyümölcsösei és szántói irányába induló útból jött létre az Üllői út, de már láthatók voltak a mostani Ráday és Reviczky utca vonalai is.

A kapu elé futottak be az Alföldről érkező, főleg terményekkel megrakott szekerek, ide hajtották fel a parasztok a jószágaikat, és ezáltal itt indult be a kereskedés; állandó vásártér alakult ki a város határában. Pest városa 1734-ben kezdte el a kültelkeken lévő épületek telekkönyvi nyilvántartását, és ezek alapján már azonosítani lehetett a mai tér első építményeit, amelyek alapvetően mind a kereskedelemhez kötődtek.

Állatok és szekerek

Ekkor létesülhetett a később Két Oroszlán (Zwei Löven) néven ismertté vált fogadó épülete, amely a téren álló házak legrégebbike. A fogadó megnyitásának időpontjáról nem áll rendelkezésre pontos adat, de a ház feltételezhetően már az 1740-as évektől kezdve folyamatosan szolgálta a vendéglátást – egymásnak adták a kilincset a vendéglőscsaládok a Ráday és az Oroszlán (ma Török Pál) utca sarkán.

Az épületet azonban két alkalommal, az 1739-es pestis- és az 1831-es kolerajárvány idején karanténházzá nyilvánították: a Pest városába érkezőket itt vetették szigorú vizsgálatok alá, és várakoztatták akár napokig, hogy a járványt ne terjesszék a falakon belülre – igaz, a második karantén idején a türelmetlen vendégek már szó szerint fellázadtak a vegzatúra ellen.

Időközben a környező vidék rohamos fejlődésnek indult, sorra épültek ki a mostani Ferencváros utcái, házai, és közöttük a fogadó épülete kezdett eltörpülni, korszerűtlenné válni. Ezért akkori tulajdonosa 1816-ban Zitterbarth Mátyás építésszel teljesen átépíttette, kibővíttette, s a ház ekkor nyerte el ma ismert megjelenését.

A kereskedőváros felemelkedése együtt járt a Kecskeméti kapu előterében kialakult vásártér szerepének erősödésével is. Évente négyszer rendeztek két hétig tartó nagyvásárokat, amelyeken akár 13-14 ezer szekér is megfordult, illetve

A 18. század folyamán kezdődött el a tér egyértelmű fejlődése, amelyet Ketschkemeterplatz (Kecskeméti tér) néven, majd nem sokkal később Heul- und Borstenviehhändler Platz (Széna- és disznókereskedők tere) néven említettek. Mivel tűzvédelmi okokból a városfalon belül nem lehetett az állatok takarmányául szolgáló szénát tárolni, a város a kapu mellett jelölt ki tárolóhelyet, ahol kazalba halmozták a szénát. Ezt a tér elnevezése is követte: Heumarkt (Széna piac), 1866-tól pedig Heuplatz (Széna tér) lett.

A tér sokszög formája azonban a 18. század végéig még szabályozatlan maradt. Ebben változást a városfal és a Kecskeméti kapu 1794-ben történt lebontása hozott. Az 1808-ban alapított, József nádor vezette Szépítő Bizottmány elkezdte a korábbi külterületek szabályozását, utak, parkok, sétányok, intézmények helyének kijelölését, a városfal teljes elbontásával pedig az impozáns kiskörút kialakítását. Megindult továbbá az elegáns palotanegyed kiépítése, 1815-ben pedig a tér rendezési tervét is kidolgozták.

Az árvíz pusztítása

Egy évvel később kezdték építeni a tér legmeghatározóbb épületét, a klasszicista kiképzésű református templomot. A Hild Vince tervei alapján épült templom 1830-ra készült el, igaz, akkor még nem nyerte el végleges, ma ismert képét. Az 1838-as árvíz – amely a környék házaiban súlyos, végzetes károkat okozott – az új templomot sem kímélte, de a helyreállítási munkák hamar megtörténtek, Hild József pedig több ponton kiegészítéseket is végzett rajta: kívülre timpanonnal ellátott előcsarnokot, belülre karzatot épített. Az épület végül az 1859-ben helyére került toronysisakkal vált teljessé.

A környéket sújtó árvíz után a Duna felőli területek feltöltésébe, a partok megerősítésébe kezdtek, ezzel együtt pedig új lendületet vett a városfejlesztés, a teret környező utcák és épületek kialakítása. Az északi oldal meghatározó városképi eleme a tízéves építkezéssel 1847-re elkészült Nemzeti Múzeum Pollack Mihály-féle épülete lett. A tér ugyanebben az évben vette fel a francia származású svájci reformátor, Jean Calvin nevét, amelyet 1953-tól használunk a jelenlegi írásmóddal.

A Pesti Közúti Vaspálya Társaság 1866-ban építette ki a tér és Újpest közötti lóvasútpályáját, amelyet nem sokkal később a Duna irányába a Mészáros utcán, azaz a későbbi Vámház körút vonalán bővítettek. Az 1880-as években az Egyetem tértől már villamosvonal indult a Kálvin téren keresztül a Stáció (mai Baross) utca irányában az Orczy térig. A teret a századfordulóra annyi villamosvonal keresztezte, hogy a népnyelv a Sín tér elnevezést ragasztotta rá.

A közlekedés fontosságával és a polgárosodás lendületes megindulásával a térről a maradék piaci funkciót is száműzték, a szénavásár Budára került át, a teret pedig gránitkockákkal kövezték ki. Középre pompás díszkút került, az Ybl Miklós tervezte Danubius-kút, a Dunát, Tiszát, Drávát és Szávát jelképező alakokkal. 

amelynek helyét végül a látványosan és elegánsan fejlődő, ugyanakkor nyüzsgő csomóponttá is alakuló Kálvin téren jelölték ki. A hosszan tartó tervezési folyamatban és a mű elkészítéséhez szükséges anyagi forrás előteremtésében is aktív szerepet játszott a Pesti Hazai Első Takarékpénztár.

Takarékpénztár és kávéház

Az 1873-ban felállított díszkút Budapest ostromakor megsérült, majd restaurálva már az Erzsébet térre került át. Yblnek nem ez az első munkája a téren, hiszen ő tervezte a Takarékpénztár elegáns bérpalotáját is, amelybe elkészülte után, 1874-ben családjával együtt maga is beköltözött, és egészen haláláig itt élt. A századfordulóra az összes térfal kialakult: elkészült „a tehetős Geist család bérháza és egy másik kétszintes bérház, majd a tér további házai: a Magyar-Hollandi Biztosító Rt. épülete, a Gazdák Biztosító Szövetkezetének székháza, s végül a Pintér família Kecskeméti utca másik sarkán álló bérháza”. (Csontó, 2014)

A tér közepén kialakított pavilonszerű épületben 1871-től működött a Bátorkának becézett Báthory kávéház. Decens, „családiasan egyszerű régi magyar kávéház” volt, szecessziós stukkókkal díszítve, külön szalonnal, ahol az urak rendszeresen kártyázhattak. 1910-ben a kávéházat felújították, a stukkókat leverték, de a kávéház helyett mintaárucsarnokot terveztek nyitni.

A Báthory sohasem volt afféle zenés, zajos pesti kávéház, minőket pompás és kevéssé pompás kiállításban százával látunk másfelé! Nem volt ez afféle üzletszerző, fiókbörze jellegű lármás hely sem. A Báthory régimódi kedves öreg uraknak volt pihenésre, elmélázgatásra igen alkalmatos helye

– így búcsúztatta a kávéházat a Budapesti Hírlap 1910 augusztusában. A kereskedőház végül nem tudott megnyílni, helyette nyilvános illemhelyet rendeztek be az épületben.

Szintén ekkor új, nagyszabású épületek jelentek meg a téren. Az Üllői út és a Ráday utca által közrefogott telken 1913-ban épült fel a Magyar Gazdák Biztosító Szövetkezetének Hültl Dezső tervezte épülete, egy korábbi Ybl-féle kétszintes lakóház helyén. Földszintjén divatüzlettel, hideg vizes gyógyintézettel, a pincében fürdővel, a felső szinten stukkókkal díszített bérlakásokkal, legfelül tetőterasszal, ahova a gyógyintézet páciensei külön lifttel juthattak fel nap- és légfürdőzni. A kevés épület egyike, amelyik később a második világháborút túlélte, majd 1996-ban az Aegon Biztosító felújította.

Vele szemben, a Kecskeméti utca déli sarkán állt a Pintér-bérpalota, amely szintén Hültl tervei alapján épült 1912-ben. „Hatemeletes, két emeletet átfogó csavart tetőszerkezetű ingatlan volt, földszintjén és első emeletén Stern József női ruha- és fehérneműboltja működött, egészen a háborúig.” A háború során végzetesen megsérült, majd lebontották.

Pataki Ági arcképe

A Közmunkatanács a század elején a bérkocsiállomás helyére parkot tervezett, de a megszaporodó villamosvonalak – az 1920-as években ekkor már hat vonal találkozott a Danubius-kút körül – lassan teljesen behálózták a teret. A konflisok ugyan eltűntek, de a helyüket átvették a taxik. A téren ekkoriban népkonyha is működött, így a jól felszerelt bérpalotákkal együtt a Kálvin tér az 1930-as évekre

amelyet ugyanakkor – vagy épp ezért – akkoriban számos kritikával illettek. A városvezetés közben a maradék klasszicista bérház lebontásával még nagyobb szabású építkezéseket vizionált, a közlekedés fontossága miatt pedig a díszkút áthelyezését is kezdeményezte, valamint gyalogos-aluljárót is tervezett.

A Kálvin tér szeretve-utált nagyvárosi miliőjének a második világháborús pusztítás vetett véget, amikor a tér házainak nagy része hatalmas károkat szenvedett. A lebombázott házakat eltakarították, és a tér összképét évtizedekre a tűzfalak rengetegje határozta meg. Ezeken eleinte vörös csillag, majd 1956-ban „Ruszkik, haza” felirat, az 1980-as években pedig többé-kevésbé látványos festett hirdetések jelentek meg. Többek között itt készített Erdély Miklós avantgárd képzőművész a fénykép és kerámia ötvözetét kihasználó különleges technikával nagy méretű mozaikhirdetést Pataki Ági arcképével a Fabulon kozmetikai termékek számára 1982-ben.

A tér átalakulása csak lassan és először a felszín alatt kezdődött meg. 1976-ban készült el az észak–déli metró állomása és a hozzá kapcsolódó, amőbaszerű aluljárórendszer. A metróvonal tervezésekor már felvetődött az a gondolat, hogy a folyamatosan bővülő földalatti-hálózat egyik fontos helyszíne a Kálvin tér legyen, ide tervezték a Móricz Zsigmond körtér felől érkező és az Újpalotai lakótelep felé tartó 4-es metróvonal belvárosi csatlakozását is.

Korona Szálló és Kálvin Tower

Ez a kapcsolat, ha nem is teljesen az eredetileg elképzelt formában és időzítéssel, de 2014-ben végül megvalósult, viszont a korabeli tervek szerint a mai Semmelweis Klinikák alatt is jelentős átszállóhely alakult volna ki. Ide tervezték ugyanis a majdani 5-ös metróval való egyik kapcsolatot. Az 5-ös vonal terve néhány éve ismét előkerült, amikor elkezdték a csepeli és ráckevei HÉV-ek Kálvin térig tartó közös belvárosi szakaszának tervezési munkálatait, amellyel már egy háromszintű földalatti-csomópont alakulhatna ki a tér alatt. A tervek jelenleg parkolópályára kerültek.

A felszín átalakulása, „építészeti befejezése” csak az 1990-es évektől kezdve valósult meg. A Csontos Csaba tervezte, 1990-re elkészült Korona Szálló a nyugati oldal összes foghíját egy csapásra beépítette. A számos kompromisszumot vállaló, két tömbből álló együttest a Kecskeméti utca felett egy városkapuszerű passzázzsal kötötték össze. A 434 szobás, nyugati mintára megépült szálloda próbál illeszkedni környezetéhez, a szomszédos épületek tömegéhez és magasságához.

A szállodával szembeni oldal beépítésére a következő évtizedben számos terv született, végül 2000-ben kezdődött el a Baross utcai torkolat két oldalának kialakítása a Virág Csaba és Fehér Zoltán tervezte Kálvin Center és a Z. Halmágyi Judit jegyezte Kálvin Tower üveghomlokzatú, egymásra jól – sokak szerint a környezetre azonban kevésbé – reagáló tömbjeivel. Az építkezés és az átadás végül jó pár évet húzódott, mire 2007-ben a keleti térfal is teljesen beépült.

A tér legutolsó felszíni rendezése a 4-es metró építésekor valósult meg, ekkor Skardelli György (KÖZTI) és Mohácsi Sándor (s73) tervezésével sikerült egy, a korábbinál lényegesen gyalogosbarátabb térséget kialakítani, amely jól kapcsolódott a Belváros Főutcája elnevezésű, V. kerületi programhoz. A közlekedés megszelídítésével és az egyes útvonalak megszüntetésével nyert tereken találkozópontok létesültek, a tér központja pedig a templom előtti térség lett a Búza Barna által megformált Kálvin János-szoborral.

A metrólejárat és a villamosmegálló fölé markáns, rovarpáncélszerű esővédő tetők kerültek. Az Építészfórumon is bemutatott utolsó metamorfózissal, majd a pár évvel később a Hetedik Műterem tervezésében a reformáció 500. évfordulójára megvalósult köztéri emlékművel a Kálvin tér elnyerte jelenlegi arculatát, s mára a kritikus hangok is lecsengeni látszanak. A tér a maga előnyeivel és hátrányaival, akárcsak egy évszázaddal ezelőtt, ma is Pest egyik legnyüzsgőbb központja, találkozóhelye és közlekedési csomópontja.

A szerző az Építészfórum munkatársa.

Források:

Adatok a Belváros történetéhez 1. (Budapest, 1993)

Csontó Sándor: A Kálvin tér szerepe Pest város fejlődéstörténetében. Kortárs, 2014. július–december (58. évfolyam, 11. szám)

Historia, 4. évfolyam, 3–4. szám (1931)

Magyar Építőművészet, 1992 (83. évfolyam, 6. szám)

https://budapest100.hu/wp-content/uploads/2017/01/2013-anno_lezo-n_kalvin-ter.pdf

https://pestbuda.hu/cikk/20200226_gonczi_ambrus_duna_tisza_drava_szava_negy_folyonkat_jelkepeztek_a_danubius_kut_szobrai_a_kalvin_teren