A harmadik generációs Mercedes S-osztály korai példányai idén már 30. születésnapjukat ünneplik, így akár OT rendszámot is kaphatnak.

Az 1991. évi LXXXII. törvény 18. § 14. pontja szerint „muzeális jellegű az a gépjármű, amelyet legalább 30 éve gyártottak, használata kizárólag a jellegével összefüggő célból történik, továbbá az eredeti műszaki jellemzőit nem változtatták meg, vagy annak megfelelően helyreállították”. És ezek az autók hazánkban OT rendszámot kaphatnak, vagyis hivatalosan is oldtimernek lehet minősítetni őket.

Ha oldtimerek kerülnek szóba, akkor a legtöbb esetben valamilyen patinás hangulatú veterán négykerekű villan át az agyunkon. És nem pont egy a hazai utakon mind a mai napig időről időre felbukkanó W140-es Mercedes S-osztály, pedig hamarosan akár egy ilyen német járgány is kaphat OT rendszámot.




A Mercedes 1972-ben dobta piacra az első S-osztályt, amit aztán 1979-ben követett a második-, 1991-ben pedig a harmadik generáció. Utóbbi W140-es széria fejlesztése már 1981-ben megkezdődött, és bár a gyártásnak az eredeti tervek szerint már 1989 őszén meg kellett volna kezdődnie, erre végülis csak 1991 nyarán került sor. Az 1994-ben ráncfelvarráson átesett típust 1998 őszéig gyártották: a limuzinból 406 717 darab készült, a C140-es kupéból pedig 26 025 példány.

A Bruno Sacco fődesigner által tervezett, felénk leginkább csak „bálna Merciként” ismert S-osztály alapváltozata 3,06 méteres tengelytávolságú, illetve 5,11 méter hosszú. A nyújtott W140-es 3,16 méteres tengelytávú, a hosszúsága pedig eléri az 5,21 métert.




A tágas utasterű S-Klasse olyan új fejlesztéseket vonultatott fel, mint például a duplarétegű hangszigetelt üvegek, az egyedi tolatássegítő rendszer, a memóriás elektromos ülések, az állófűtés, vagy például az ajtók finom csukódását segítő „soft close” megoldás. Sőt, 1995-ben adaptív felfüggesztést kapott a négy-, illetve ötfokozatú automata váltóval szerelt típus, és 1996-tól világelsőként hangvezérlés is rendelhető volt hozzá.




1991-ben a 300 SE jelentette a belépőszintet a maga 3,2 literes soros 6 hengeres benzinmotorjával, mely 231 lóerős teljesítményt, illetve 310 Nm-es nyomatékot ad le. A 400 SE-ben és az 500 SE-ben már V8-as erőforrás található 286-326 lóerővel, illetve 410-480 Nm-es nyomatékkal.

A 600 SE csúcsmodell V12-es motorja 408 lóerős és 580 Nm nyomatékú, ami 6 másodperces 0-100-as gyorsulást, illetve elektronikusan 250 km/h-ra korlátozott végsebességet tesz lehetővé.




A későbbiekben 6 hengeres dízelmotorokkal, 150-177 lóerős változatban is készült a W140-es, melynek kifutó S 600-as változata 394 lóerős változatban búcsúzott.

A modellt az AMG is kezelésbe vette: a szuperritka S 70 AMG 7 literes motorja 496 lóerős, illetve 720 Nm-es produkciót ad elő, 5,2 másodperc alatt tudja le a 0-100-as sprintet és a gyorsulásának csak 300 km/h-nál szakad vége.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.



A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!