google-site-verification=PtjQs7Jg5omM41sTZDXK4H_QipQn6vTy4c0SJnkqixk

Index – Gazdaság – Minden megváltozhat, amit az utazásról gondoltunk

Posted by admin



Egyik iparágat sem küldte padlóra olyan látványosan a koronavírus-járvány, mint a turizmust, ami pedig mostanában a világgazdaság egyik húzóágazatának számított:

  • Látványos bővülést produkált már évtizedek óta, a World Travel and Tourism Council számítása szerint 2018-ban a turizmushoz volt köthető a világ GDP-termelésének 10,4 százaléka (8,8 ezer milliárd dollár),
  • A munkahelyeknek nagyjából a tizede (319 millió állás) tartozott a turizmus iparághoz.
  • A munkaerőpiac globális bővüléséből is a súlyánál nagyobb mértékben vette ki a részét a turizmus, az elmúlt öt évben minden ötödik munkahely ebben az ágazatban jött létre.

Eközben szaporodtak azok a tényezők is, amelyek alapján nem a legjobb irányba tartott ez a folyamat. Az utazási dömping lepusztítja a természetközeli helyeket, pokollá tudja tenni azoknak az életét, akik a népszerű célpontokban laknak, kommercializálja és felszámolja a helyi sajátosságokat, ezen felül még az ökológiai lábnyoma is elég nagy, különösen ahhoz képest, hogy nem létfontosságú dologról van szó. Egy a Nature Climate Change folyóiratban 2018-ban publikált kutatás szerint az idegenforgalom összes aspektusát figyelembe véve 

a turizmus a világ teljes szén-dioxid-kibocsátásának nyolc százalékáért felelős, ennek legnagyobb hányadát a repülés teszi ki.

Az, hogy a mostani világjárvány miatt az egész ágazatot egyik pillanatról a másikra lekapcsolták, lehetőséget ad rá, hogy egy kicsit távolabbról szemléljük, milyen volt a 2010-es évek turizmusa. És akkor már megvizsgálhatjuk azt is, mik lehetnek és reális és a kívánatos változások az utazás újraindulása után.

Meddig tarthat a talpraállás? Hova és hogyan utazunk majd? Újra luxus lesz a repülés? Mire kellene használni a mostani hibernáció tapasztalatait?

A belföldi turizmus reneszánsza?

Az elmúlt években a nemzetközi utazás annyira gyorssá és olcsóvá vált, hogy a globális középosztály számára már nem volt tétel egy-egy külföldi kiruccanás. Népszerűek lettek a villámutazások, akár egy hosszúhétvégére is megérte kiugrani fapadossal egy nem túl távoli országba, a hátizsákos turisták pár hét alatt teljes kontinenseket jártak be, mindenhol csak egy pár napot eltöltve.

AZ UTAZÁSNAK EZ A DIMENZIÓJA MOST TELJESEN ELTŰNT, ÉS SZAKÉRTŐK SZERINT NEM IS tér majd vissza EGYKÖNNYEN A KORÁBBI LÉPTÉKBEN,

legalábbis ameddig nincs vakcina a Covid-19 ellen. 

A turizmus talpra állása rövidebb, az otthonhoz közeli célpontokkal kezdődik. Az Egyesült Államokban készült olyan kutatás, amelynek eredményei szerint az emberek 82 százaléka változtatott a következő féléves utazási tervein, 45 százalék mérsékeltebb módon tervez csak utazni, 22 százalék repülésről autózásra változtatta a közlekedés módját. Ez arra utal, hogy a következő időszakban a belföldi turizmus lesz az új trend. Az USA-ban, ami önmagában is hatalmas ország, ez elég kézenfekvő, de Európára is hasonló trendeket jósolnak.

A turizmusra nagyban építő országok ugyan május végén nekiveselkedtek, hogy megmentsék a szezont, de idén aligha lesz a tavalyihoz mérhető az utazási kedv; többen vannak nehezebb anyagi helyzetben, a fertőzéstől való félelem sem szűnt meg egycsapásra, és a vírus második hullámától, a hirtelen határlezárásoktól is sokan tarthatnak.

A lassan szivárgó magyar számok is azt mutatják, az utazási vágy maradékának menedéke a belföldi turizmus lehet, a Szallas.hu adatai szerint a

belföldi foglalások a tavalyi év 90 százalékát elérték május harmadik hetére.

Ugyanakkor közvéleménykutatások alapján így sem számíthatnak erős szezonra a magyar piac szereplői, a Napi.hu számára készített felmérés szerint az emberek 66 százaléka nem tervez nyaralni idén, és a belföldi utazást tervezők csak 25 százaléknyian vannak.

A járványok 9/11-e

Az is valószínűnek látszik, hogy a koronavírus a 2001. szeptember 11-i terrortámadáshoz hasonlóan nagy nyomot hagy majd a nemzetközi utazás gyakorlatán, csak most a terroristák helyett a fertőzést hordozó emberek kiszűrése lesz a cél. Ez különféle innovációkra, új gyakorlatok bevezetésére ösztönözheti a szereplőket, könnyen lehet például, hogy

a hőmérsékletmérés és a maszkok állandósulnak a forgalmas csomópontokban, a szűk közlekedési eszközökön.

A maszkviselés egy hosszabb utazás során már kimondottan kényelmetlen lehet, amit a repülőgépgyártók is sejtenek, ezért már készülnek a tervek alternatív belső kialakításokra, ötletes megoldás például a hármas üléssor középső székének 180 fokos elfordítása, de megjelenhetnek az ülések közé ékelt plexifalak is. A repülőtereken, buszpályaudvarokon hosszabb távon is fennmaradhat az alaposabb takarítási rend, ami a tényleges funkcióján felül azért is hasznos az üzemeltetőknek,

mert a tisztogatást végző személyzet látványa megnyugtatja az embereket, akik így könnyebben vállalják be az utazást.

A kihelyezett kézfertőtlenítők, a rendszeres kézmosásra, társadalmi távolságtartásra figyelmeztető táblák szintúgy a berendezés megszokott részévé válhatnak, elindulhatunk a fokozottabb automatizáció, az érintésmentes utazás irányába. Ez egyébként mindenképpen előrelépés, hiszen ha épp nincs halálos világjárvány, akkor is kering egy csomó kórokozó a forgalmas csomópontokban, és nagyobb higiénia mellett egy sima nátha is könnyebben elkerülhető.

Az is valószínű, hogy a jövőben illik majd kétszer is meggondolni, hogy útra keljünk-e, ha bármiféle betegség tüneteit tapasztaljuk magunkon; önmagában a felelősség miatt, hiszen senki nem akarhat önszántából szuperfertőzővé válni, de azért is, mert biztosan szúrósabb pillantásokat kapunk majd az utastársaktól, ha össze-vissza köhögünk egy szűk térben.

Olcsó vagy drága lesz repülni?

Egyelőre nem egyértelmű, hogy a légitársaságok milyen stratégiával próbálják majd meg túlélni a következő időszakot. A nagy leálláskor sokukat állami csomagokkal kellett kimenteni, így a stratégiailag fontos cégek a csődöt elkerülték, de ettől még a helyzetük nem valami rózsás: biztos, hogy a huzamos ideig kevesebben fognak repülni, mint a járvány előtt, már be is indultak az ágazatban a tömeges elbocsátások.

Az olajár esése sem segítette olyan mértékben a légicégeket, ahogy laikusként gondolhatnánk, mert a társaságok úgy hidalják át az ingadozó olajárból fakadó bizonytalanságot, hogy egy adott pillanatban, amikor éppen kedvezőnek találják a feltételeket, előre megegyeznek a beszállítóikkal az ár fixálásában egy meghatározott időszakra. Ez legalább kalkulálhatóvá teszi a legnagyobb költségelemet, de összességében lehet rajta nyerni is, veszíteni is a világpiaci ár alakulásától függően. Emiatt sokan nem tudtak most profitálni abból, hogy alacsony volt az olaj világpiaci ára.

Fejtörést okoz most a cégeknek a gépek optimális feltöltése is. A vírusveszély miatt az

utasok és a szabályozói oldal is elvárhatja, hogy nagyobb helyeket hagyjanak ki a foglalt ülések között,

másrészt viszont alacsonyabb kihasználtság mellett nyilván drágábban reptethetőek a gépek. Miközben éppenhogy akciókkal lehetne rávenni az embereket, hogy a kockázatok ellenére utazzanak. A Ryanair már be is lengette, hogy óriási kedvezményekkel csábítják majd az utasokat az újraindulás után, de kérdés azért, hogy ki meddig tud veszteséget finanszírozni, miközben arra spekulál, hogy szépen lassan visszaáll a business as usual. A vírus utáni világban a lábhely és az elsőbbségi felszállás mellé bejöhetnek olyan pluszban foglalható szolgáltatások a fapadosokon is, mint például annak megvásárlása, hogy kihagyják a mellettünk lévő széket – bár az az amerikai társaság, ami megpróbálkozott ezzel, a közfelháborodás miatt villámgyorsan be is szüntette a lehetőséget.

Az utolsó szalmaszál, amibe a légitársaságok kapaszkodhatnak, az állami támogatás lehet. Mivel a turizmus a repülésről leválasztva is óriási biznisz, a népszerű célpontoknak komoly érdekük fűződik hozzá, hogy jöjjenek az utazók, ezért az országok

hajlandóak lehetnek akár arra is, hogy állják a járatok fenntartásának egy részét.

Már érkeztek is hírek arról, hogy a szicíliai önkormányzat elkülönítene 50 millió eurót a jegyárak felének fedezésére.

Fenntarthatóbb turizmus

Olyan időkben, amikor az országok közötti mozgás bajos lehet a kormányok által időről időre visszavezetett karantén esélye miatt, nem tűnik jó ötletnek több országon átívelő körutazások szervezése. Az is kockázatokat rejthet, hogy egy hétre kiugorjunk valahová külföldre, mert mi van, ha az egész életünket aköré szerveztük, hogy adott időpontban visszatérünk, de aztán ez mégsem, vagy csak súlyos ráfizetéssel jön össze?

Ezek a kockázatok megnyithatják az utat zero waste tourism a slow tourism, a lassú turizmus előtt, aminek lényege, hogy kevesebbszer utazunk, de ha már igen, akkor azt fenntarthatóbb módon tesszük, és az adott célpont megismerésére rászánjuk a kellő időt. Elmerülünk a helyi kultúrában, akár átmenetileg le is telepszünk és távolról dolgozunk.

A slow tourism mozgalma évek óta létezik, de a legtöbbek számára az olcsó fapadosok, az óceánjárós körutak és villámgyorsan áthatolható határok korában értelemszerűen nem volt vonzó alternatíva: nagyobb rákészülést igényel, ritkábban lehet csak megejteni, és nem lehet közben olyan sebességgel habzsolni az élményeket, mint amit a hagyományos turizmusnál megszoktunk. Viszont ha az emberek külső okok miatt amúgy is arra vannak ösztönözve, hogy kevesebbszer utazzanak, akkor a hosszabb időre történő kiszakadás, a lassú és fenntartható turizmus is vonzóbbá válhat számukra.

Lehetőség is a nagy leállás

Az ezen a ponton látható trendek alapján nehéz megtippelni, összességében zöldebb és társadalmilag fenntarthatóbb lesz-e a turizmus a koronavírus hatásainak kifutása után, ami még alsó hangon is egy-két év.

Az viszont biztos, hogy az elmúlt hónapok megmutatták: van élet a tömegturizmuson túl, kényszerhelyzetbe kerülve vagy a karantén-lelkiállapot hatására sokan bizonyára az utazási szokásaikat is felülvizsgálták. A járvány rövidtávú hatásai gazdaságilag pusztítóak, de

azt nem lehet letagadni, hogy a hibernált állapot fenntarthatóbb képet mutat, ebből pedig jó lenne minél több mindent megőrizni az újraindulás után is.

Ebben persze a jelenlegi status quo szereplői biztosan ellenérdekeltek, ezért sok múlik azon is, hogy mi lesz a szabályozó és pénzcsapot jelentő oldalon, vagyis hogyan használják ki a helyzetet az államok, mit priorizálnak, milyen feltételekhez kötnek egy-egy támogatást.

Erre egy kézenfekvő példa a repülésé, ami amúgy környezeti szempontból amúgy is a kirakós legfontosabb darabja. A légiközlekedés átmeneti hátrányba kerülése miatt feltámadhat más utazási módok, például a vonatozás iránti igény, de ennek valóra váltásához a nemzetközi vasúthálózat komoly fejlesztésére, a járatok olcsósítására és az összeköttetések javítására volna szükség – nem véletlenül választotta eddig szinte mindenki a repülést a vonatozás helyett akár szomszédos országokba is.

Komoly és hosszú távra kiható döntés lehet az államok részéről, hogy az utazás támogatására fordított összegeket simán csak a repülési piac lélegeztetőgépen tartására fordítják, vagy a jóval fenntarthatóbb vasúti közlekedést fejlesztik belőle,  esetleg megpróbálják a cégeket környezetbarátabb irányba tolni – Ausztriában már láthatjuk is az elmozdulást ebbe az irányba, a kormány úgy döntött, hogy az állami segítségért cserébe az AUA-nak tíz éven belül a 2018-as szint 50 százalékára kell csökkentenie a károsanyag-kibocsátását, és betiltották a 40 euró alatti repülőjegyeket. De a mostani helyzet farvizén lehetőség nyílhat a rövid távra kiadott lakások piacának, vagy a buliturizmusnak a megzabolázására is azokban a városokban, ahol ezek a jelenségek már a helyiek életminőségének rovására mentek; a budapesti VII. kerületben is a karanténhelyzetet használta ki a helyi vezetés, hogy elkezdjék szigorúbban betartatni a vendéglátóhelyek nyitva tartási szabályait. 

(Borítókép: Fertőtlenítik a napozóágyakat az újranyitott strandon Punta Hidalgón 2020. május 31-én. Fotó: Jennifer Lorenzini / Reuters)





Source link