hírek

Ahogy a hűvös őszi idő beköszöntött, a nappalok egyre csak rövidülnek és a nap sugarai is jóval ritkábban simogatják meg a bőrünket, a legtöbben ugyanarra vágyunk. A melegre, a tenger illatára, a napfényes délutánokra, amikor egy jó ital mellett a hátunk mögött hagyhatjuk az egész éves rohanást.

Ilyenkor a gondolataink óhatatlanul is a nyár felé kalandoznak, és a mediterrán térség csillogó tengerpartjainál, napsütötte sikátoraiban és a színesre – vagy éppen hófehérre – meszelt házai között képzeljük el magunkat. A spanyol, olasz vagy görög szigetek már régóta a kikapcsolódás és az életöröm szinonimái, ahol a tenger és az ember még mindig szoros szövetségben él. A legtöbben az Ibizához, Mallorcához, Menorcához vagy Formenterához hasonló híres úti célokra gondolnak, ahol a luxus, a pezsgő éjszakai élet és a turizmus kéz a kézben járnak. Mégis, a Földközi-tenger ezer arca között rejtve maradt egy apró, különös sziget, amely mintha kimaradt volna az idő sodrásából – egy hely, ahol a nyüzsgő turistaár helyett mára több a macska, mint az ember. Ez a hely Spanyolország egyik legkisebb lakott szigete, Tabarca, vagy ahogyan a helyiek nevezik: a macskák szigete.

Aprócska sziget, gazdag történelemmel

Pedig ha Spanyolország térképére pillantunk, majd ráközelítünk a délkeleti csücskére, Alicante városától néhány kilométerre a tengerben megpillanthatjuk az alig észrevehető, hosszúkás földdarabot. Ez az aprócska, mindössze 1,8 kilométer hosszú és legszélesebb pontján is csupán 400 méteres sziget a spanyol szárazföldtől csupán néhány kilométerre fekszik, mégis egy egyedülálló, saját világot teremtett magának. Tabarcán, vagy ahogyan sokan a mai napig szólítják, Nueva Tarbacán, azaz Új-Tarbacán mindössze mintegy ötven állandó lakos él, így ez Spanyolország legkisebb állandóan lakott szigete. Ennek ellenére azonban gazdag történelmi és természeti örökséggel rendelkezik, amelyet különállása és elszigeteltsége éppoly hűen őrzött, mint a tenger a part menti korallokat.

Tabarca különlegessége abban rejlik, hogy a közeli Costa Blanca partvidék túlfejlesztett, zajos, turistáktól nyüzsgő világával ellentétben itt megmaradt valami az eredeti mediterrán bájból. A sziget hivatalosan Alicante közigazgatásához tartozik, és naponta többször indulnak hajók Santa Pola kikötőjéből, amelyek rövid idő alatt átszállítják az utazókat erre a kis földi paradicsomra. Bár a távolság kicsi, a kontinenst és a szigetet elválasztó víz mégis elegendő volt ahhoz, hogy Tabarca saját identitást alakítson ki. 

A sziget különös története a 18. századba nyúlik vissza, amikor a „Nueva” előtaggal ellátott név, azaz „Új Tabarca” még valódi jelentéssel bírt. Eredetileg ugyanis létezett egy másik Tabarka is, nem a spanyol, hanem a tunéziai partoknál. Az 1500-as években a genovai Lomellini család engedélyt kapott a helyi uralkodóktól, hogy a Tabarka-sziget környékén vörös korallokat halásszanak – ez akkoriban is nagy értéket képviselt. A 18. század közepére a település mintegy kétezer lakost számlált, többségük genovai származású volt. 1741-ben azonban a tunéziai bej, az Oszmán Birodalom helyi uralkodója elfoglalta a szigetet, lakóit rabszolgaságba taszította, és ez az esemény egész Nyugat-Mediterráneumot megrázta.

A Mennyország tourist a legjobb szolgáltatást nyújtja? 

Emiatt a spanyol és szardíniai királyok menedéket kínáltak azoknak, akiknek sikerült elmenekülniük, sőt, váltságdíjat fizettek a foglyok kiszabadításáért. A megmenekültek egy része Spanyolországban talált új otthonra – egy kietlen, kopár szigeten, amelyet akkor még Illa Planának, vagyis „lapos szigetnek” is neveztek. Innen származik a mai Nueva Tabarca neve, az „új” Tabarca, amely az elveszett régi sziget emlékét őrzi. A név érdekessége, hogy 1769-ig egy teljesen más néven is emlegették a szigetet, mivel egy legenda szerint Péter apostol számtalan utazásának egyikén itt is járt – így egészen a 18. század végéig Szent Péter-sziget néven futott. 

És hogy mindez honnan lehet ennyire ismerős? A legtöbbek számára vélhetően a Tankcsapda legnagyobb slágeréből, a Mennyország touristból, ahol Lukács Laciék (bár koránt sem biztos, hogy nem az olasz vagy éppen a bolgár névrokonra gondolva) a következőképpen vonják párhuzamba a mennyei királysággal a földi paradicsomot

(…) De ha a Szent Péter-szigetekre már 

Be van fizetve az útja

Önnek a Mennyország Tourist

A legjobb szolgáltatást nyújtja!

A település mai képe a gazdag történelmének köszönhetően nem is véletlenszerűen alakult ki: a kor felvilágosult szellemiségének megfelelően katonai mérnökök tervezték meg a település rácsos utcaszerkezetét. A széles, derékszögben metsződő utcák, a központi tér és a köré épített erődítések mind azt szolgálták, hogy a közösség biztonságban legyen a kalózok támadásaitól, amelyek abban az időben gyakoriak voltak a spanyol partokon.

Azok a tabarkaiak, akik nem jutottak el Spanyolországba, Szardínia szigetén találtak menedéket, ahol Carlo Emanuele szárd király új településeket alapított számukra San Pietro és Sant’Antioco szigetén. Így született Carloforte és Calasetta városa, ahol a mai napig él a „tabarchino” nyelvjárás és az egykori Tabarka kulturális öröksége. Az utóbbi években egyre több kezdeményezés irányul arra, hogy a három tabarkai közösség – a spanyol, a szardíniai és az olasz – újra kapcsolatba lépjen egymással. 2024-ben például hetvenöt képviselő gyűlt össze Genova közelében, Pegliben, őseik szülőföldjén, hogy újraélesszék a kulturális köteléket, és még az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára való felterjesztés gondolata is felmerült akkor.

Az emberek csak másodikak a sorban, ez a macskák szigete

Tabarca azonban már így is számos védelmet élvez. 1986-ban az ország első tengeri természetvédelmi területévé nyilvánították, és a sziget kétharmada ma is érintetlenül maradt. A környező vizek, sziklák és kis szigetek menedéket nyújtanak a tengeri élővilág számára, miközben a településként használt harmad lassan alkalmazkodott a turizmushoz. A hagyományos házak egy része vendégházzá alakult, és egyre több látogató érkezik, hogy kiszakadjon a Costa Blanca nyüzsgéséből és megmártózzon Tabarca csendes varázsában.

A legtöbb turista azonban csak egy napra érkezik. A szigeten körülbelül húsz kisvállalkozás működik, amelyek főként az egynapos látogatókra építenek. Nyáron naponta több százan, sőt, a csúcsszezonban akár tízezren is megfordulnak itt, miközben az őszi és téli hónapokban Tabarca ismét elcsendesedik. A sziget ilyenkor szinte teljesen kiürül, és a napsütésben heverésző macskák száma messze meghaladja az emberekét:

A tágas, tiszta utcákon ilyenkor mély nyugalom uralkodik, amelyet csak a tenger zúgása, na meg a macskák dorombolása tör meg.

A lakosok azonban nem mindig érzik úgy, hogy a sziget nyugalmát a kényelem kíséri. A téli hónapokban a hajójáratok ritkák, sokan panaszkodnak a közlekedés és az alapvető szolgáltatások hiányára. Idős lakosok kénytelenek voltak elköltözni, mert a szárazföldi orvosi ellátás elérése túl nehézkessé vált. A helyi lakossági szervezet évek óta küzd azért, hogy a tabarcaiak is megkapják azokat a kedvezményeket, amelyeket más spanyol szigetlakók élveznek – például a garantált közlekedési kapcsolatot és a kedvezményes utazási lehetőségeket.

Éppen ezért a turizmus és a megőrzés közötti kényes egyensúly megtalálása ma Tabarca legnagyobb kihívása. 2025 májusában Alicante városa új rendeletet fogadott el, amelynek célja a sziget építészeti örökségének további védelme. A városi örökségvédelmi hivatal vezetője, José Manuel Pérez szerint jelenleg is nagy hangsúlyt fektetnek a történelmi városrész megőrzésére, és a sziget egyik legkülönlegesebb épületének, az erődtoronynak a jövőbeni hasznosítását is vizsgálják már. Ez az őrtorony egy fél kilométeres, lakatlan, bozótos területen áll magányosan, közel a világítótoronyhoz és a kis temetőhöz – az oda vezető út közben pedig néha tényleg érdemes a horizont csodálása mellett a lábuk elé is nézni, ha nem akarunk orra esni a forró betonon hempergő macskákban.

(Borítókép: Tabarca szigete madártávlatból. Fotó: Media Production / Getty Images Hungary)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!