Index – FOMO – Két évszázada kezdte a pöfékelést, de még ma is komoly fejfájást tud okozni
Ugyan ma már leginkább a bosszantó késések, és az időként fellépő fennakadások miatt gondolunk rá, a vasút kétségkívül a modern kor egyik legnagyobb vívmánya. Bár a közforgalmú gőzüzemű vasutak a 19. század elején jelentek csak meg, a történet gyökerei jóval korábbra nyúlnak vissza. A vasút elődje a 16. században jelent meg a bányavidékeken: a német bányászok által használt fa nyompályákon csilléket mozgattak emberi vagy lóerővel. A 18. század második felében Angliában a fa helyett már vasból készült síneket kezdtek alkalmazni, amelyek tartósabbak és teherbíróbbak voltak, ám ezeken a pályákon is először lóvontatású járművek közlekedtek csak.
Az első közforgalmú lóvasút, amelyet bárki igénybe vehetett, 1803-ban nyílt meg Surreyben (Surrey Iron Railway), de annak ellenére, hogy a lóvasutak fontos előrelépést jelentettek, nem tudtak valódi versenyelőnyt biztosítani a közúti közlekedéssel szemben. Az igazi fordulópontot a gőzgép alkalmazása hozta el, nem véletlen, hogy sokszor emlegetík úgy a vasút megszületését, mint az ipari forradalom egyik legnagyobb vívmányát.
Megy a gőzös, megy a gőzös…
A vasút a 19. század elején Angliában új közlekedési formaként jelent meg, amely alapjaiban változtatta meg a gazdaságot, a társadalmat és az emberek mindennapjait. A korábbi közlekedési módok – lóvontatású szekerek, a hajózás, illetve a kisebb bányavasutak – mellett a gőzmeghajtású vasút lehetővé tette, hogy nagy tömegeket és árukat gyorsabban, olcsóbban és biztonságosabban szállítsanak, mint valaha.
Az első kísérleti gőzmozdonyt Richard Trevithick építette 1804-ben, a vasút igazi diadalát mégis George Stephenson munkássága hozta el. Stephenson több mint tucatnyi kísérleti mozdonyt épített, és nevét végleg beírta a közlekedés történetébe, miután
1825. szeptember 27-én az ő mozdonyával indult el a világ első közforgalmú gőzüzemű vasútvonala.
Az úttörő találmány ellenére Stephenson leghíresebb mozdonya később a Rocket lett, amellyel 1829-ben megnyerte a Liverpool & Manchester Railway pályázatát is. Ez a szerkezet már magában hordozta a következő száz év gőzmozdonyainak minden lényeges műszaki jellemzőjét, így a vasút hamar nemzeti és nemzetközi sikertörténetté vált.
Néhány évvel később már újabb vonalak épültek, köztük olyanok is, amelyeket már kifejezetten utasszállításra terveztek, korszerűbb sínszerkezettel és a kezdetinél sokkal erősebb mozdonyokkal. Ez pedig a Stockton and Darlington Railway-nek (S&DR) köszönhető, amely az 1825-ös megnyitóval bizonyította be, hogy a gőzüzemű vasút gazdaságosan és hatékonyan működhet. Sikerük legfőkk oka az volt, hogy a szén szállítása rendkívül jövedelmezőnek bizonyult, így a vasútvonalat hamar kiterjesztették egészen a Middlesbrough-i kikötőig. A társaság később pénzügyi nehézségekkel küzdött, de az 1850-es években a clevelandi vasérc felfedezése újra fellendítette a társaság bevételeit.
Az S&DR 1863-ban beolvadt a North Eastern Railway-be, de még egy ideig önálló szakaszként működött tovább. A vonal megnyitását ennek ellenére közlekedéstörténeti mérföldkőként tartják számon, hiszen nemcsak a vasútépítés fejlődését indította el, hanem hozzájárult a vas- és acélgyártás, a térképészet és a közlekedésfejlesztés látványos előrelépéséhez is.
Magyarország sem maradt le nagyon
A vasút elterjedése hihetetlen gyorsasággal alakította át Európa közlekedési rendszerét, így a földrészen akkor igazán fontos szerephez jutó Magyarország sem maradt ki ebből a folyamatból. A 19. század első évtizedeiben hazánkban is megindultak a kísérletek, és 1827-1828 között Pest és Kőbánya között próbálkoztak is egy elsőre ígéretesnek tűnő megoldással, ám ez a közúti fuvarozás konkurenciája miatt akkor még nem vált gazdaságossá. Ennél jóval könnyebbé vált a helyzet közel tíz évvel később, amikor 1836-ban már törvény tette lehetővé a vasútépítést, amelyet akkor egy heves vita is kísért az országgyűlésen:
A Duna jobb vagy bal partján vezessen-e a fővonal Bécs és Pest között?
Végül a vitából a pesti oldal került ki győztesen, az első magyar gőzüzemű vasútvonal építése pedig 1844-ben meg is kezdődött Pest és Vác között, amely megnyitásával Magyarország is belépett a modern közlekedés korszakába. Nem sokkal később, 1847-ben megnyílt a Sopron–Bécsújhely vasútvonal, majd még ugyanabban az évben a Pest–Szolnok 99 kilométeres szakasz is elkészült.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után a magyar vasutak fejlesztését osztrák és magyar magántársaságok vették kézbe, a bécsi abszolutista kormány szoros felügyelete mellett. Akkoriban ez mégsem számított különlegesnek, ugyanis Európában és világszerte is a vasutakat jellemzően magánvállalkozások építették és üzemeltették, az állam pedig engedményekkel és kedvezményekkel támogatta őket. Ezek a vasutak nemcsak hatalmas profitot hoztak tulajdonosaiknak, hanem gyökeresen átalakították az ország gazdaságát, a piacok kiterjedését, sőt a hadsereg logisztikai lehetőségeit is.
Ennek a korszaknak az egyik máig fennmaradt emléke a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút, azaz a GySEV is, amely ugyan a csak dualizmus idején kezdte meg működését, de története a magánvasutak korába nyúlik vissza. Nem véletlen, hogy
a kiegyezés évére, 1867-re Magyarország vasúthálózata már 2341 kilométert tett ki.
A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 1869-ben elrendelte, hogy az államkincstár kezelésébe vett vasút és a közeljövőben megnyíló Zákány-Zágráb a Magyar Királyi Államvasutak része legyen – így alakult meg a mai MÁV elődje. Ettől az évtől a vasútnál az állami szerepvállalás egyre erősödött, az első, törvényi felhatalmazáson alapuló államosításra pedig 1876-ban került sor.
Ezt követően a magyar vasúthálózat jelentős részét kiépítő nagy hazai magán vasúttársaságokat pénzügyi nehézségiek miatt kevés kivétellel államosították, vonalaikat és járműveiket pedig a Magyar Királyi Államvasutak vette át.
És hogy mit lehet még tudni a 200 évvel ezelőtt elstartolt vasúti projektekről? Mai kvízünkből ön is megtudhatja!
(Borítókép: A West Highland Rail vasúttársaság „The Jacobite” gőzmozdonya. Fotó: Tim Graham/Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!