hírek

A Nobel-díjas közgazdász, William Nordhaus azért a tanulmányáért kapta az elismerést, amelyben kifejti, a szennyezés nullára csökkentése nem megoldás, hanem meg kell találnunk az egyensúlyt a klímaváltozás és a klímapolitika költségei között. Hogyan tud megbirkózni az EU a károsanyag-kibocsátás 2050-re tervezett nullára csökkentésének árával?

A tudomány szerint az éghajlatváltozás és a környezet romlása egzisztenciális fenyegetést jelent Európára és a világra nézve. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület hatodik értékelő jelentésében arra figyelmeztetett, hogy a tudományos bizonyítékok egyértelműek: az éghajlatváltozás veszélyt jelent az emberi jólétre és a bolygó egészségére. Bármilyen további késedelem az összehangolt globális fellépésben mulasztásnak számít. Ez azt jelenti, hogy a klímaválság ára felmérhetetlen az emberek számára, és megfosztjuk gyermekeinket a jövőjüktől. A William Nordhaus által kidolgozott költség-haszon elemzési modellek még csak nem is veszik figyelembe az éghajlati fordulópontok átlépésének gazdasági hatását.

Ez az oka annak, hogy az EU az éghajlattal és a természettel kapcsolatos fellépést a zöld megállapodásának középpontjába helyezte. Célunk, hogy 2050-re elérjük a klímasemlegességet, ezért elválasztjuk a gazdasági növekedést az erőforrás-felhasználástól, és biztosítjuk, hogy egyetlen régió se maradjon le.

Ezt hogyan kívánják biztosítani? Vannak erre vonatkozó becsléseik?

A 2050-ig elérendő klímasemlegesség, azaz a károsanyag-kibocsátás nullára csökkentése immár szilárdan beépült az uniós jogba. A klímasemleges gazdaságra vonatkozó javaslataink 2050-re technológiailag, társadalmilag és gazdaságilag egyaránt megvalósíthatók. Elemzésünk szerint az EU GDP-je 2050-ben ténylegesen két százalékkal nőhet a klímasemlegesség esetén a jelenlegi „business as usual” forgatókönyvhöz képest, ha a klímapolitikát más szakpolitikai területeken megfelelő reformok támogatják. Az egész EU-ra kiterjedő éghajlatpolitikai célkitűzés nemcsak szakpolitikai célként megfelelő, hanem a jelenlegi és a jövő nemzedékek jólétének, társadalmi-gazdasági modellünk fenntarthatóságának és az importált fosszilis tüzelő- és nyersanyagoktól való általános stratégiai autonómiánk biztosításának feltétele is.

Az alacsonyabb életszínvonallal rendelkezők jövedelmük nagyobb részét költik energiakibocsátással kapcsolatos kiadásokra. Meg tudja akadályozni az EU azt a helyzetet, hogy a zöld átállás a legszegényebbeket érintse a leginkább hátrányosan?

Valójában a legszegényebbek azok, akik a leginkább szenvednek az éghajlatváltozástól és a károsanyag-kibocsátástól, beleértve a levegő-, zaj- és talajszennyezést. Ennek egyik példája a lakhatás. A szegények általában csak a legszennyezettebb területeken engedhetik meg maguknak a lakhatást, például ipari övezetek környékén vagy nagy utak közelében. A kérdése azonban nagyon jó. Az igazságos átmenet az európai zöld megállapodás alapvető pillére, a klímasemlegességre való átállás során az embereket kell előtérbe helyezni, és figyelmet kell fordítani azokra a régiókra, iparágakra és közösségekre, amelyek a legnagyobb kihívásokkal néznek szembe. Az októberben közzétett Eurobarométer-felmérés szerint az uniós polgárok 88 százaléka támogatja ezt a célt. 

És mi a helyzet a növekvő energiaárakkal?

Sajnos ez a jelenlegi helyzetben egyre nagyobb kihívást jelent. Az ukrajnai háború és az ehhez kapcsolódó energiaválság az egekbe emeli az energiaárakat.

Még a közepes jövedelmű családok és kisvállalkozások esetében is fennáll annak a veszélye, hogy nem tudják fizetni az energiaszámláikat. Ehhez erős és összehangolt szakpolitikai válaszra van szükség gazdaságunk és társadalmunk védelme, valamint a zöld átállás előmozdítása érdekében.

Hogyan lehet mindezt összehangolni a zöld átállással?

A jelenlegi példátlan helyzetre adott európai szakpolitikai válasz kulcsfontosságú új eleme a REPowerEU-terv, amely növeli az energiahatékonysággal, az építkezésekkel és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos uniós jogalkotási javaslatok ambícióit. Európa aránytalan lakáspiaca az energiaszegénység és a túlzott energiafogyasztás egyik fő oka.

Az energiahatékonysági intézkedések felgyorsítása a fogyasztók – a háztartások és a vállalkozások – védelmére szolgáló eszköz az energiafogyasztásuk és energiaszámláik csökkentése révén, ugyanakkor hozzájárul az energiaellátás és a megszorító intézkedések kockázatának csökkentéséhez. Így még most is össze tudjuk hangolni a zöld politikánkat az energiaszegénység elleni küzdelemmel.

A tervek között szerepel, hogy a levegő minőségével kapcsolatos kritériumokat nem teljesítő EU-tagállamoknak kártalanítaniuk kell az ezzel összefüggő betegségben szenvedő lakosaikat. Miket fogadnak el kompenzációként? Milyen eszközökkel rendelkezik az Európai Bizottság, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ezek a kártérítések valóban megtörténnek?

Az uniós környezetvédelmi jog nem pusztán szabályok és szabványok összessége, hanem intézkedéseket is tartalmaz az ilyen szabályok hatékonyságának biztosítására. A szabályok megsértése esetén a környezetszennyezés áldozatainak való ésszerű kártérítés méltányos intézkedés, amely segít biztosítani a szabályok hatékonyságát. Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint a kárt szenvedett személyek bizonyos feltételek teljesülése esetén kártérítésre jogosultak. Jelenleg az Európai Bíróság előtt folyamatban van egy olyan ügy, amely egy francia bíróság kérésére elmagyarázza, hogyan alkalmazható ez az elv a levegő minőségének területén.

A felülvizsgált, levegő minőségéről szóló irányelvre vonatkozó közelmúltbeli javaslatában a Bizottság konkrét kompenzációs mechanizmust javasolt arra az esetre, ha az emberek egészségének károsodása részben vagy egészben a levegőminőségi szabályok megsértése miatt következett be. Az érintetteknek joguk van kártérítést követelni és azt megkapni, ez pedig magában foglalja a kollektív fellépés lehetőségét.

2019 és 2021 között mintegy 19 ezer ember halt meg a nyugat-balkáni gyárak kén-dioxid-kibocsátása miatt, sokan az unió területén. Mit tehet az EU ezekben az esetekben?

A légszennyezés nem áll meg a határoknál, ezért létfontosságú az azokon átnyúló, légszennyezéssel kapcsolatos nemzetközi együttműködés, valamint az országok és régiók közötti információ- és tudásmegosztás. A Bizottság együttműködik a nyugat-balkáni országokkal, hogy elősegítse az európai zöld átállás céljainak elérését, és a társulási előrehaladás részeként szorgalmazza az uniós környezetvédelmi jogszabályokkal, például a levegő minőségéről szóló irányelvekkel való összehangolást. 2021-ben elindult a nyugat-balkáni zöld menetrend, amely a szennyezés- és szén-dioxid-mentesítéshez kapcsolódó uniós irányelveket tartalmaz. Ennek a menetrendnek a megvalósítása érdekében jelentős pénzeszközöket különítenek el az energiára és a környezetvédelemre ebben a régióban. Az EU környezetvédelmi és energiatörvényeit fokozatosan beépítik az Energiaközösségbe, amely magában foglalja a nagy tüzelőberendezések veszélyes kibocsátásának korlátozását.

Ebben hogyan tudják segíteni az említett térséget?

Az EU jelentős támogatást nyújt a régió levegőminőségének javításához, például több mint 75 millió eurót adtunk Koszovónak az ottani B szénerőművek légszűrőinek felszerelésére. Ez jelentősen javítja a levegő minőségét, az érintett lakosság egészségét és jólétét a környező területeken. Az Európai Unió emellett támogatja a szén kivonását a Nyugat-Balkánon és Ukrajnában. A Nyugat-Balkánra vonatkozó gazdasági és beruházási terv, valamint a zöld menetrend révén az EU több mint 138 millió eurót fektetett be a térség szén-dioxid-mentesítésének felgyorsítására, és ezáltal polgárai életének javítására. Uniós szinten a levegőminőségre vonatkozó új javaslatok egyértelművé teszik és megerősítik a tagállamok közötti együttműködés szabályait a levegőminőségi előírások határokon átterjedő légszennyezés miatti megsértésének kezelése érdekében. Ez megköveteli a tagállamok közötti, valamint a Bizottsággal való gyors információcserét.

Az előrejelzések szerint a magyarországi levegőben szálló finompor (PM2.5) szintje 2030-ban közel azonos lesz a mostanival. Milyen hatásai lehetnek az új autó- és akkumulátorgyárakba történő beruházásoknak? Terveznek új előírásokat ezekre az iparágakra vonatkozóan?

Az uniós környezeti levegőminőségi irányelvek felülvizsgálatához készített részletes tanulmány szerint az alapforgatókönyv szerint 2030-ban Magyarországon a várható PM2.5-kibocsátás 18 százalékkal lesz alacsonyabb, mint 2020-ban.

Ez óriási csökkentési potenciál. A lakossági szektorban a szén- és biomassza-felhasználás mérséklésével és a tisztább technológiákra való átállással további PM2.5-csökkentés érhető el Magyarországon. A mezőgazdaságban ezek az ammónia csökkentését célzó intézkedések végrehajtásával érhetők el, mint például a szarvasmarha-, sertés- és baromfitrágya, valamint az ásványi műtrágyák hatékonyabb kezelése.

Milyen szerepet játszik a lakossági energiakibocsátás?

A levegő minőségét befolyásolja a közúti közlekedés, valamint számos más ágazat, például a lakossági fűtés, a gyártás és az energiaellátás. A közúti közlekedésből származó részecskék hozzájárulása az évek során folyamatosan csökkent, mivel a legtöbb járműben bevezették a részecskeszűrőket, és 2018-ban a becslések szerint az EU-ban a teljes mennyiségnek csak 11 százalékát tették ki. Azonban tudjuk, hogy jobban is lehet ezt csinálni. A Bizottság nemrégiben tett közzé új kibocsátási szabványokat, amelyek biztosítják, hogy az autók, kisteherautók, teherautók és buszok zöldebbek legyenek. Arra számítunk, hogy a következő években az autógyártók átalakítják gyáraikat ezen új típusú járművek gyártására. A beruházás nagy részét azonban nulla kibocsátású járművek előállítására kell fordítani, hogy 2035-re teljesüljön az a kötelezettség, hogy csak szén-dioxid-kibocsátástól mentes személygépkocsikat és kisteherautókat értékesítsenek.

A szennyvízi iszapból biogázzal energiát lehet előállítani, de az ivóvízzel más a helyzet. 2040-re az EU célja az energiasemlegesség az ágazatban, de mit értenek pontosan ezen a kifejezésen?

Az egyes szennyvíztisztító telepek, de teljes uniós tagállamok is úgy döntöttek, hogy elmozdulnak az energiasemlegesség felé. A közelmúltban felülvizsgált települési szennyvízkezelésről szóló irányelv segíteni fogja az európaiakat abban, hogy a tisztább folyók, tavak, felszín alatti vizek és tengerek előnyeit élvezhessék, miközben a szennyvízkezelés költséghatékonyabb lesz. A szennyvíz, mint erőforrás lehető legjobb felhasználása érdekében a javaslat szerint 2040-re az ágazat energiasemlegességét kell elérni, és javítani kell az iszap minőségét, hogy újrahasznosítható legyen, hozzájárulva ezzel a körkörös gazdasághoz.

A vízszennyező anyagok listáját nemrég frissítették új elemekkel, beleértve például az antibiotikumokat és a rovarirtó szereket. A szakértők szerint azonban a nagyvárosok közelében a legnagyobb probléma a hormonális fogamzásgátlókkal van, amelyek terméketlenné teszik a halakat. Gondolkodnak ezzel kapcsolatos szabályozáson?

A vízszennyező anyagok frissített listájára vonatkozó javaslat új szennyező anyagokat és az azokhoz kapcsolódó küszöbértékeket tartalmaz az ipari szennyező anyagokra, a gyógyszerekre és a rovarirtó szerekre vonatkozóan. Az újonnan javasolt anyagok tartalmaznak olyan hormonokat, amelyek felelősek a halak terméketlenné válásáért: 17 alfa-etinilösztradiol (EE2), 17 béta-ösztradiol (E2) és ösztron (E1). A hormonális fogamzásgátlókból származó maradék hormonok eltávolításának leghatékonyabb módja a települési szennyvíztisztítás szintjének emelése. Nemrég javasoltuk a nagyobb városokban, valamint a kockázatos területeken, például fürdőhelyeken a tisztítótelepek frissítését. Ezek alkotják a negyedik kezelési fokozatot, amely 80 százalékkal csökkenti a mikroszennyező anyagok általi szennyezést.

Ez ugyan csökkenti a fogyasztók terheit, ugyanakkor piaci jelzést küld az iparnak, hogy olyan gyógyszereket fejlesszenek ki, amelyek kevésbé károsak az ökoszisztémára.

(Borítókép: Virginijus Sinkevicius, az Európai Bizottság környezetvédelmi, óceáni és halászati biztosa az Európai Parlament plenáris ülésén Strasbourgban 2021. október 20-án. Fotó: Frederick Florin / AFP)