Index – Gazdaság – Megállítható-e a klímaváltozás véges nyersanyag-erőforrásokkal?

általa megosztva admin
Kategória:



Laikus és tudományok körökben is komoly vitákat indított, és esetenként erős kritikákat váltott ki Gelencsér András vegyész-légkörkutató, a Pannon Egyetem rektora minapi, a 24.hu-nak adott interjúja, amelyben arról beszélt, hogy a ma ismert fogyasztói társadalom és civilizáció megszűnik 2040-re, mivel csak áltatjuk magunkat azzal kapcsolatban, hogy az éghajlatváltozás megállítható, a fenntarthatóság és főleg a fenntartható, a fosszilis energiahordozókat kiváltó  energiaellátás érdekében elindított technológiaváltások pedig a bolygó lakosságának nagyságát is figyelembe véve valójában nem fenntarthatók, mivel nincs hozzá elég nyersanyag. Vagyis valójában csak gyorsítja a rendszer összeomlását, az átállásra pedig  nincs elég idő, a klímaváltozást megfékezni nem lehet, csak alkalmazkodni hozzá. A rektor valójában azt mondja, hogy a növekedési kényszerre alapozott globális gazdaság, vagyis inkább a nyugati civilizációként jellemzett életforma előbb-utóbb összeomlik.

Az interjú több kritikát kapott, Friderikusz Sándor podcastcsatornáján pedig összeültette egy vitára Gelencsér Andrást és az egyik leghangosabb kritikusát, Antal Miklós fizikust, aki jelenleg ökológiai közgazdaságtannal foglalkozik, kutatócsoportjával pedig most a négynapos munkahét megvalósíthatóságát, bevezethetőségét kutatja. Mint kiderült, a két szakember ismeri egymást, mindketten tagjai például az MTA Fenntartható Fejlődési Elnöki Bizottságának, viszont Antal számára meglepetésként hatott, mennyire pesszimistán látja a világ jövőjét a rektor. 

A mintegy másfél órás felvétel érdemi része, a vita, vagyis inkább eszmecsere – mivel számos részkérdésben egyetértenek a felek – az 50 percnél kezdődik, a megelőző részekben pedig mindkét tudós kifejti a fenntarthatósággal, illetve a klímaváltozással kapcsolatos álláspontját. Gelencsér András lényegében megismétli az interjúban már kifejtett, viszonylag sarkos álláspontját, igaz, hangsúlyozza azt is, hogy a téma nagyon is komplex, és hogy ő nem is minden egyes szakterület tudósa, amit érint. Kijelenti azt is, hogy nincs válasza arra, hogyan lehetne fenntartani a társadalmak működőképességét, amikor véges erőforrásokból kellene megoldani 8 milliárd ember és azon belül 3-4 milliárdnyi, a fogyasztói társadalomban szocializálódott ember igényeinek kielégítését. Szerinte sokkal nagyobb figyelmet kellene kapjon nemcsak a tudomány, de a politika és a társadalom részéről is az, hogyan lehetne a valójában nagyon is korlátos növekedés nélküli gazdasági modellt kidolgozni. 

Antal Miklós, aki egyébként egy cikkben is igyekezett tételesen cáfolni Gelencsér András állításait, a beszélgetés első részében kifejti, majd a végén is megismétli, hogy elsősorban annak a hozzáállásnak és kommunikációs stílusnak a létjogosultságát vitatja, amely a kiinduló interjút jellemezte. Miszerint a rektor a tudomány nevében beszélve nagyon komplex és sok elemében még feltáratlan problémákról tesz megfellebbezhetetlen és végletes kijelentéseket, amelyek egyértelműen azt sugallják, hogy nincs is remény megoldani ezeket a gondokat, vagy pedig nagyon radikális változásokat lehetetlenség elfogadtatni a társadalmakkal. Holott számtalan kutatás foglalkozik az energiahatékonysággal, a megújuló energiatermelés fejlesztésével stb., és az az általánosan elfogadott tudományos álláspont, hogy még igenis van idő beavatkozni és lassítani a változásokat, mérsékelni az emberi beavatkozás okozta ökológiai és egyéb károkat. Úgy fogalmazott: a pandémia megmutatta, hogy globálisan is képes az emberiség egyik napról a másikra radikálisan életmódot váltani, ha szükséges.

Szintén felrótta vitapartnerének, hogy semmilyen megoldási javaslatot nem villantott fel az elhíresült interjúban, csak egyszerűen kijelentette például, hogy a napenergia – a teljes szükséges infrastruktúra életciklus-elemzésen alapuló számítások szerint – zsákutca, mert összességében véve túl nagy energia és anyagráfordítás szükséges az alkalmazásához, márpedig ezekből gyorsan kifogy a Föld. Ez így szerinte túlságosan leegyszerűsítő, és annyiból káros is lehet, hogy a társadalmi apátia miatt nehezebb érdemi változásokat elérni. Szerinte például a légi közlekedésre kirótt magasabb adókkal csökkenthető lenne a kereslet, és így a szektor környezetterhelése is, de szükség lenne arra is, hogy a helyi közösségek erősítésével olyan közeget teremtsen az emberiség, hogy ne akarja a világ túlfelén szerzett élményekkel kitölteni az idejét.

Úgy vélte, érdemes lenne a közösségi közlekedés felé terelni az emberiséget, és ebben azért Gelencsér András is egyetértett vele, csak ő a ritkaföldfémek véges és instabil politikai berendezkedésű országokban lévő lelőhelyei miatt fenntarthatatlannak látja például az elektromos autóipar jelenlegi trendjét, de főleg azt a szemléletet, hogy egyéni autótulajdonlásra sarkallják a lakosságot a tömegközlekedés helyett. Antal szerint a fosszilis üzemanyagokat használó autókat mindenképp ki kell vonni a forgalomból, és minél előbb, mert a légkörbe bocsátott káros anyagok miatt csak fokozzák az éghajlatváltozást, amit az elektromos autók nem tesznek. Antal Miklós a mindennapos húsevést is nonszensznek tartja, és megfelelő szabályozással szerinte kordában tartható lenne a fast fashion vagy az épületfűtés erőforrás-pocséklása is. 

Az energia-előállítás módján ismét egymásnak feszült a két tudós, bár egyikük sem kifejezetten foglalkozik energetikai kutatásokkal. Gelencsér András egyik hagyományos vagy megújuló módszer mellett sem tette le a voksát, mindössze kijelentette: az lenne a legjobb megoldás, hogy kevesebb energiát használjon az emberiség, mondjon le olyan kényelmi szolgáltatásokról, amelyekhez az elmúlt évtizedekben a fejlett világ hozzászokott. Antal Miklós szerint az energiatakarékosság fontos, de önmagában nem csodaszer, egyrészt azért, mert ha a LED-lámpákhoz hasonlóan sikerül olcsóbb és kevesebb energiát használó technológiákat előállítani, akkor abból az emberek hajlamosak darabra többet használni, másrészt pedig ha nemzetközi piacokon az energia olcsó, akkor még ha az egyik országban spórolnak is vele, másutt épp az olcsósága sarkallhatja többletfogyasztásra az embereket. Abban egyetértettek a felek, hogy ez nagyon nehezen kezelhető társadalmi probléma. Antal Mihály szerint egyébként megújuló energiát – nap- és szélenergiát – is tartalmazó energiamixre van szüksége az egyes országok energiagazdálkodásának. A tudomány jelenlegi többségi álláspontja az, hogy ugyan ezeknek is vannak negatív környezeti hatásaik, azonban inkább ezeket érdemes választani, mivel a fosszilis energiahordozók használata nagyságrendekkel károsabb. 

Azon szintén komolyan összevitatkoztak, hogy megállítható-e, visszafordítható-e a klímaváltozás. Gelencsér András nyitó álláspontja az volt, hogy már nem, már jelenleg is csak alkalmazkodni tud az emberiség a változásokhoz, és azon kéne dolgoznia az emberiségnek, hogy elfogadható életfeltételeket teremtsen magának a következő évekre. Antal Miklósnak ennél bőven több a bizodalma a technológiai és tudományos fejlődésben, és azt is fontosabbnak látta hangsúlyozni: már a folyamatok lassításáért tett erőfeszítések is hihetetlenül fontosak.

Abban végül megegyeztek a felek, hogy a fenntarthatósági problémákról való tudományos, társadalmi és politikai diskurzust és megoldáskeresést nem szabad csak a klímaváltozásra és az üvegházhatású gázkibocsátás kérdéskörére korlátozni, mivel ennél az előttünk álló kihívások is sokrétűbbek. Többek között új típusú gazdasági rendszert kellene kidolgozni, másfajta ellátási láncokkal, mivel radikálisan más jövő áll előttünk, mint amilyen a múltunk volt. 





Source link

Translate ?