Háború ide vagy oda, az oroszok mindennapjait alig vagy szinte sehogyan sem változtatta meg az orosz–ukrán konfliktus nyomán elfogadott hét szankciós csomag. Továbbra sincs hiány az alapvető fogyasztási cikkekből, a gazdaság él és virul, köszönhetően a párhuzamos import bevezetésének, amivel Moszkva sikeresen megkerülte a nyugati szankciókat. Putyin feje egyedül a rekordmagas, 16 százalékos infláció miatt fájhat. A Levada Központ júniusi felmérése szerint az emberek fele úgy véli, hogy a nyugati szankciók inkább erősítik az országot, és serkentik a gazdaság fejlődését. Putyin támogatottsága mindeközben nyolcvan százalék, ami jóval magasabb, mint a háború előtti volt.
Az intézet szerint A háború okozta negatív hatások sem tántorítják el az oroszokat, és ha kell, akkor készek meghúzni a nadrágszíjat.
Mint ahogy a Foreign Affairs elemzése fogalmaz: az elhúzódó harcok mindinkább arra ösztönzik az oroszok többségét, hogy hazafiként támogassák Putyint az Ukrajnáért vívott harcokban. Sokatmondó, hogy az egykori liberális napilapban, az Izvesztyijában Szergej Kirijenko, Putyin első kabinetfőnök-helyettese arról írt, hogy Moszkva mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy újjáépítsék a „fasiszták” által lerombolt Donyecki-medencét, még akár az életszínvonal átmeneti csökkenése árán is.
Igaz – mint később kiderült – a közleményt meghamisították, feltehetőleg Kirijenko ellenlábasai, ám, ha abból indulunk ki, hogy Putyin nemrég Nagy Péter születésének 350. évfordulóján hasonló birodalmi ambíciókról beszélt, már korántsem olyan elképzelhetetlen a felvetés.
Moszkva hamarosan válaszút elé érkezhet, mert a nyugati szankciók beérése egybeeshet a 2024-es elnökválasztásra ráforduló kampány kezdetével, ami Putyin számára kiemelt jelentőséggel bír. Nem meglepő, hogy az orosz elnök előre gondolkodik, illetve számos állami intézmény, minisztérium is megkezdte már a háború utáni államapparátus kiépítését az elfoglalt ukrán területeken.
A leginkább hátráltató tényezők azok a demográfiai és gazdasági folyamatok lehetnek, amelyek éles ellentétben állnak Putyin elképzeléseivel.
Alekszej Raksza demográfus szerint 2022 áprilisában kevesebb csecsemő született Oroszországban, mint bármely hónapban a második világháború alatti kritikus két évben: 1943-ban és 1944-ben. Természetesen a születésszám a koronavírus-járvány miatt nemcsak Oroszországban esett vissza, hanem máshol is.
Ami munkaerőpiacot illeti, Moszkvának a munkaórák számának drámai csökkentése ellenére ugyan sikerült megőriznie a munkahelyeket, ám a munkanélküliség növekedését nem tudták megfékezni. Hamarosan komoly gondokkal szembesülhetnek azok a szektorok is, amelyek nagymértékben függnek a nyugati alkatrész-utánpótlástól, ilyen például az autógyártás és a légi közlekedés is. A másik nehézséget az jelenti, hogy egyre kevesebb a képzett munkaerő, mivel sok mérnök, informatikus, egyetemi tanár hagyta már el az országot a háború kitörése óta.
Vlagyimir Putyin ázsióját jócskán emelte 2014-ben a Krím annektálása, most pedig a háborús időben ismét nőtt a népszerűsége. Megtorpanást csak a nyugdíjkorhatár 2018-as megemelése eredményezett, de az is csak átmenetinek bizonyult.
Egyesek szerint a nagyhatalmi birodalomépítésre való hivatkozás idővel már kevés lehet ahhoz, hogy elvonja az orosz társadalom többségének figyelmét a mindennapi megélhetési problémákról, így valószínűleg további ellenségképet kell majd fabrikálni, hogy tartósan lekössék az emberek érdeklődését.
(Borítókép: Sefa Karacan / Anadolu Agency / Getty Images)