Index – Külföld – Háborús övezetben termelik a világ legjobb mézét

általa megosztva admin
Kategória:



A jemeni méztermelésnek generációkra visszanyúló hagyománya van, és a háború sújtotta országban talán csak a méhészek élete nem változott még meg tragikusan. Míg mások számára a közlekedés a számtalan lezárás miatt szinte lehetetlen, a méhészek a frontvonalak között is viszonylag szabadon terelgethetik méhállományukat.

Mindegy, ki van az ellenőrző pontoknál, ha meglátják a kaptárakat, nem kell sokat várakoznunk. Még a hutik is félnek a méhektől ? meséli Said a Guardiannek, miközben éppen nyolcvan kaptárral foglalatoskodik.

Százezer lehet a Saidhoz hasonló kistermelők száma Jemenben, akik egy ENSZ-jelentés szerint 1580 tonna mézet termelnek évente, ebből 840 tonnát exportra.

A sidrmézet akár kilónként 500 dollárért is el lehet adni a szomszédos, Perzsa-öböl menti országokban, mint Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek.

Míg mézszakértők szerint a jemeni méz megérdemelné, hogy a világpiacon is jelen legyen, a több évtizedes politikai instabilitás miatt ez nehéz. Mostanra azonban a kormány is felismerte, hogy nem kevés pénzt hozhatna az országnak, ráadásul a helyi méhészek, nagykereskedők és exportőrök is alig várják, hogy ?Jemen folyékony aranyát megosszák a világgal?.

Said tíz éve tart méheket, az alapokat még a nagybátyjától tanulta. Három fiatal alkalmazottjával lelkesen mutatják a fából készült kaptárakat, és a kamrákat, ahogy szépen, egymás mellett sorakoznak. A méheket egy égő lenvászondarab füstjével nyugtatják meg, hogy ne szúrjanak. ?Igaz, annyi csípés után már meg se érzi az ember?, mondja Said.

A negyvenéves férfi 2015-ben elvesztette mindenét. A hutik bevonultak Sabvába, és lezárták az utakat a szomszédos Abiyan felé, ahol emiatt nem volt elég víz, Said méhei is elpusztultak. Két évbe telt, míg újra tudta kezdeni. A 300 kaptár több mint kétezer dollárnak megfelelő jemeni reálba került. Mára a kaptárai Sabva-szerte mindenhol megtalálhatók, a hegyekben, a sivatagban és a part menti területeken is, attól függ, hogy milyen évszak van.

A sidrmézet évente egyszer lehet betakarítani, más helyi növények mézeit akár egész évben. Még egy nemzedékkel ezelőtt is üres fatörzsekben gyűjtötték a mézet és teveháton szállították. Manapság, a külföldi gépeknek és a kisteherautóknak köszönhetően minden sokkal könnyebb, a baj csak az, hogy sokszor nincs elég üzemanyag.

És hiába van pénz a méhészetben, rengeteg a kihívás is: a harcok miatt sokszor nehéz eljutni a virágzó területekre, és a szabályozatlan növényvédő szerek, amiket a földművelők használnak, szintén veszélyeztetik a méheket. Rádásul a méhészek maguk is sokszor veszélyben vannak: az ország tele van jelöletlen taposóaknákkal. Éjszaka pedig, amikor a méhek pihennek és könnyebb szállítani őket, a mozgó méhészeket a szaúdi és amerikai drónok gyanús harcosoknak nézik. Mohammed bin Lashar, egy nagykereskedő meséli, hogy az egyik beszállítóját is célpontnak nézték egy légitámadásban:  

Szerencse, hogy túlélte, biztos azt hitték, valami al-Kaida-tag.

A veszélyek ellenére Sabva vidékein mégis egyre többen vágnak bele a méhészkedésbe anyagi okokból. A régi méhészek örülnek is ennek, de aggónak is, mert ha megnő a méhpopuláció egy helyen, nehezebb megfelelő táplálékot és vizet találni számukra, ez pedig a minőség rovására mehet.

Ataq főterén méhészek tucatjai várják a vevőket és a nagykereskedőket, de egyelőre nem sok sikerrel. ?Ez az első szezonom ? meséli a huszonöt éves Saleh. ? Tetszik, eddig élvezem a munkát. Más méhészek biztattak, hogy vágjak bele, majd meglátjuk, hogy alakul.?

A helyi méhészek szerint mindenkinek lenne elég munka, ha a helyi hatóságok és segélyszervezetek segítenének sidrfákat telepíteni, most ezért lobbiznak. A másik szükséges lépés a lehetőségek bővítésére az lenne, ha létrejönne egy szabványügynökség, és volna olyan élelmiszer-biztonsági tanúsítvány, amivel az organikus jemeni méz a nemzetközi piacon is megjelenhetne.

Jemen, vagy ahogy a történelem folyamán az Arab-félszigetnek ezt a déli részét hívták, Arabia Felix (Boldog Arábia), a tömjénkereskedelemnek köszönhetően egykor hatalmas gazdagságnak örvendhetett. Ezen a vidéken terült el a bibliai Sába királysága, és a híres kikötőváros, Mocha, arabul al-Makhá volt a kávékereskedelem virágzó központja a 17. században. 

Az egyedülálló kulturális örökség ellenére Jemen ma humanitárius katasztrófával néz szembe. A hat éve tartó polgárháborúban négymillióan hagyták el az otthonukat, többségük az országon belül keresett menedéket. Ennél többen csak Szíriában, Kolumbiában és Kongóban kényszerültek elmenekülni. Az ENSZ március eleji jelentése szerint a lakosság 66 százaléka veszélyeztetett helyen él. Nyolcvan százalékuk szorul valamilyen humanitárius segítségre. Jemen már 2015 előtt is az egyik legrosszabb helyzetben lévő ország volt, a lakosság fele szegénységben élt és alig jutott ivóvízhez.

A friss adatok szerint idén 16 millió embert fenyeget az éhezés, félmillióan már az éhínséghez közeli állapotban élnek. Mára négyből egy családot nők vagy lányok tartanak el, húsz százalékuk 18 éven aluli. 

Az ENSZ arra is felhívja a figyelmet, hogy 2021-ben több mint egymillió terhes vagy szoptató nő válik alultáplálttá. A szervezet programvezetője, Lise Grande tavaly szeptemberben tett közzé egy nyílt levelet a helyzet súlyosságáról, és arról, hogy nincs elég erőforrás a beavatkozáshoz. 

Az alulfinanszírozás következményei hatalmasak és pusztítóak. A segélymunkások arra kényszerülnek, hogy az éhező családoknak és betegeknek bevallják, nem tudnak segíteni, mert nincs miből.

Március elején az ENSZ virtuális konferenciát tartott több mint száz kormány és donorszervezet részvételével, azt remélve, hogy sikerül összegyűjteni a szükséges közel négymilliárd dollárt, de ennek csak egy része, 1,7 milliárd jött össze. 

(Borítókép: Egy jemeni árus mézet önt üzletében, 2012-ben. Fotó: Mohammed Huwais / AFP)





Source link

Translate ?