Index – Tech-Tudomány – Végül sehol nem állt meg az angol csodavonat

általa megosztva admin
Kategória:


Az ötvenes években újraindult kísérletezés eleinte a gázturbinák felé fordult, majd a technikai fejlődéssel egyre bátrabb kísérletek indultak a nagysebességű vasúti közlekedés létrehozására. 

A Hovertrain Research Test Vehilce - 31

A Hovertrain Research Test Vehilce – 31

Fotó: Bettmann / Getty Images Hungary

Ezek közé tartozik a  hetvenes évek nagy technikai szenzációja, a Hovertrain. Még a vasfüggöny mögött is lehetett róla és német vetélytársáról, a Transrapidról hallani, valamiért francia vetélytársuk, az Aérotrain nem tett szert ekkora ismertségre.

A hatvanas években elterjedő, mindennapi használatra tervezett légpárnás járművek nyomán logikus volt az ötlet a hagyományos vasúti pályák korlátait egy huszárvágással megoldani. Szintén ezekben az években merült fel először az elektromágnesesség használata közlekedési célokra. Így nem volt meglepő, amikor egy angol feltaláló a kettőt kombinálva tervezett 300 mérföldes (480 km/óra) sebességű vonatot.

Bíztató korai kísérletei miatt a frissen létrehozott British Rail Research Division, azaz a Brit Vasutak Kutatási Divíziója felkarolta az ötletet, és 1970-ben megépült Cambridge megyében egy tesztpálya. A koncepcióban a járművet légpárna tartotta volna a levegőben, és a mágneses indukció hajtotta volna előre. Költséghatékonysági okokból az új járművek csak lakott területen kívül közlekedtek volna az új meghajtással, ugyanis az ehhez szükséges betongerenda-pálya kiépítése túl nagy költségekkel járt volna.

A jellegzetes betonoszlopokon nyugvó, biztonsági okokból magasra emelt 1 mérföld (1,6 km) hosszú, világosszürke betonpályán az áramvonalas RTV 31 tesztjárművel 104 mérföldes (167 km/ órás) sebességet értek el.

RTV-31 tesztelés közben

RTV-31 tesztelés közben

Fotó: Douglas Miller / Getty Images Hungary

A párhuzamosan futó, jelentősen kisebb költségekkel kecsegtető, és rövidebb idő alatt szolgálatba állítható Advanced Passenger Train (APT) program árnyéka azonban a kezdetektől ott lebegett a program felett. Végül nem sokkal később a sikeres tesztek ellenére törölték a Hovertrain programot, fő okaként az elhúzódó fejlesztést nevezték meg, amely kedvező feltételek esetén is csak 1985-re ígért a mindennapi közlekedésben is használható vonatok kifejlesztését.

Hasonló okok miatt végül az APT programot is törölte  a Thacher kormány1980-ban. Ugyanerre a sorsra jutott a francia Aérotrain is, azonban a vele párhuzamosan futó Train Grand Vitesse (TGV) programmal eljött a menetrendszerű nagysebességű vonatok kora. 

A korábbi próbálkozások után végül 1976-ban a német Transrapid 5 jutott el odáig, hogy a lebegtetésről és a meghajtásról is a mágneses indukció gondoskodjon, így végül ez nyerte el a maglev nevet.   





Source link

Translate »