hírek

Az operatív törzs tájékoztatása szerint május 3-án tetőzik Magyarországon a koronavírus-járvány. Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház infektológiai osztályának vezetője azt mondta, reményei szerint júniusra a járvány kifut. Azaz már látszik a fény az alagút végén, a korlátozásoknak, a házi karanténnak egyszer vége lesz, és nagy körültekintéssel ugyan, de a társadalom újra visszatérhet a régi életébe. Vagy legalábbis, abba ami még megmaradt a régi kerékvágásból. De nem is feltétlenül a mikor a releváns kérdés itt, sokkal inkább az, hogy hogyan. 

A történelemből sokat lehet tanulni

A pusztítás okozta értékválság új értékek megjelenésének és kibontakozásának ad teret. Hagyományosan a szolidaritás, az esélyegyenlőség biztosítása és a demokratikus alapelvek betartása vált fontossá a történelem legutóbbi nehéz időszakai után. 

A krízisek rendszerint rádöbbentik az embereket, hogy összefogás és közösségi felelősségvállalás nélkül az egyén rendkívül sérülékeny. Ha egy válság után nem képes elmozdulni ezek felé az értékek felé egy közösség, valószínűsíthetően valamilyen totalitarizmus kezd kialakulni, ahol a demokratikus értékek sérülése direkt vagy indirekt formában erősítheti a mentális betegségek kialakulásának esélyét

-mondta dr. Mihály Nikolett az Indexnek.

Láthatatlan gonosz ellen küzdünk

A járványban több világvezető is szinte rutinszerűen háborús retorikát alkalmaz a megszólalásaiban: harcban áll az ország, csak most nem katonák, hanem az egészségügyi dolgozók vívják a legnagyobb csatákat. Donald Trump például miután elkezdte komolyan venni a járvány kérdését, és nem úgy beszélt róla, mintha az egész csak kínai/demokrata párti átverés és médiahisztéria lenne, azonnal átváltott a hadvezér szerepkörre. Az Egyesült Államok elnöke azt mondta, egy láthatatlan ellenséggel állnak harcban. Orbán Viktor szintén folyamatosan harcról, seregekről, portyázásról és hasonlókról beszél (mondjuk nála ez békeidőben is megszokott). A legnehezebben feldolgozható mozzanat ebben az egészben, hogy látszólag minden rendben van, a fák virágoznak, az idő egyre jobb, közben mégis tanácsos otthon maradni.

Vannak, akik rosszabbul élik meg a bezártságot, a bizonytalanságot, és hogy a megszokott napi rutint fel kellett adni. Náluk erősebben fog fellépni ez a fajta új félelem, ugyanakkor egy egészséges pszichével rendelkező ember tud alkalmazkodni az új élethelyzetekhez.

Ennek az az elsődleges feltétele, hogy a kockázati tényezőkről releváns információkat kapjon, és olyan lehetőségek legyen a birtokában (például ingyenes és folyamatos tesztelés, gyors és hatékony egészségügyi szolgáltatás), melyek kontroll alatt tartják a kockázati tényezőket, azaz segítik a túlélést. A másik, ami nagyon fontos a fegyelem, azaz annak a képessége, hogy az egyén képes legyen stresszhelyzetben az érzelemszabályozásra, bizonyos megküzdési technikák aktivizálására.

A mostani tapasztalatok határozzák meg, hogyan vélekedünk egy következő járványról

Hogy a járványokhoz való hozzáállás alapvetően megváltozik, az egyértelmű – valószínűleg a következő szezonális influenzajárvány alatt is eszébe jut majd sokaknak, hogy hasonlóan kell viselkedni, mint most. Azaz lehetőleg távolabb kell maradni az emberektől egy sima sorban állás közben is, gyakrabban kell kezet mosni, és az se baj, ha a saját és a környezetünk védelmében előkerül a maszk, ha emberek közé megyünk.

A pszichológusok előszeretettel használják a belső kontroll illetve külső kontroll kifejezéseket. Belső kontrollosnak nevezik azt a személyt, aki a pozitív vagy negatív eseményeket általában úgy észleli, mint a saját viselkedésének kontrollálható következményeit. A külső kontrollos személyiség ezzel ellentétben úgy észleli a vele történteket, mint amelyek nincsenek összefüggésben a viselkedésével, személyiségével, vagy legalábbis nem elsősorban attól függnek.

Ha a jelenlegi járvány ciklikussá válik, a kapcsolódó pszichés megbetegedések száma elsősorban attól függ majd, hogy milyen tapasztalatok halmozódnak fel a betegség legyőzésével kapcsolatban a járvány alatt. Egy idő után teljesen mindegy, hogy mi a média állásfoglalása és szuggesztiója. Az emberek a saját és ismerőseik tapasztalatai alapján fogják eldönteni, hogy releváns és hatékony volt-e az intézményi szabályozás a járvány alatt, vagy nem bízhatnak benne. Ha bizalmatlanság alakul ki, az rontani fogja a kollektív lelki állapotot és a kontrollba vetett hitet.

Nem a bezártság okozza a legnagyobb lelki terhet

A legegyszerűbb az, ha a rossz érzéseinket arra fogjuk, hogy a négy fal közé zárva bárki megőrülne egy idő után, de erről jóval többről van szó. A megszokott napi rutin megszűnt, új szokások jelennek meg, nagyon hirtelen kell új körülményekhez és lehetőségekhez mindenkinek alkalmazkodnia. Sok ember szembesül azzal, hogy nem elég, hogy a szociális kapcsolatai a nullára csökkentek, magányos és a szeretteit félti, de elfogynak a tartalékai is, és alapvetően fenyegetve érzi a létbiztonságát.

Ha ez a kommunikáció és benne foglalt üzenet nem ad valódi helyzetértékelést és objektív segítséget, hanem elsősorban a hatalom megtartásra irányul (álproblémákat nagyít fel; indokolatlanul tartja fenn és erősíti a fenyegetettség érzetet; a figyelmet elvonja a valódi problémákról; elsősorban az érzelmekre hat, a gondolkodást szándékosan minimalizáló közlési stílust használ; és az uralkodó éra megmentő szerepét hangsúlyozza), akkor biztosan nem fog csökkenni a stressz szintje.

-magyarázza a pszichológus.

A hírek állandó figyelése sem biztos, hogy a legjobb megoldás, érdemes korlátozni a médiafogyasztást egy olyan szintre, ami a feszültségi állapotot egészséges szinten tartja, de nem adagolja túl. 

Azt gondolom, hogy akkor fog elmúlni az általánosan megemelkedett stressz-szintünk, ha érdemi és megnyugtató módon lesz kezelve ez a krízishelyzet. Azaz minél hamarabb visszatérhetünk a megszokott életritmusunkhoz, az önirányított életvitelünkhez.

A gazdasági bizonytalanságot kezelni kell, az ezzel kapcsolatos stressz az egyének szintjén leginkább az anyagi helyzet függvénye. Az előrejelzések szerint elég sokan lesznek azok, akik a veszélyhelyzet végére (vagy akár már most) adósságba verik magukat, vagy jövedelem és állás nélkül maradnak.

Ennek a kezelése a mindenkori kormányzat felelőssége. Ha a pszichológiai vetületekre fókuszálunk, azt mondhatjuk, hogy egészen addig, amíg az egyén meg tudja teremteni magának a helyzet adta új komfortélményt, nincs probléma. Ha azonban ez a lehetőség nincs a kezében, valahová projektálódni fog a feszültség. Ez lehet a bezártság okozta pánik; félelem a haláltól, amelyet a megfertőződés okozhat; félelem attól, hogy elveszítjük az idős szüleinket, és még lehetne sorolni.

Hogy meddig tart a járvány, és milyen gazdasági hatása lesz, annak a szabályozása elsősorban nem az egyének kezében van. Az ember csak azért tud felelősséget vállalni, hogy hogyan érzi magát mindeközben, miként tud megküzdeni a stresszel, milyen hatékonyan tud alkalmazkodni az új helyzethez azzal, hogy szabályozza az érzelmeit.  

Ha az egyénnek pozitív az énképe, erős belső kontroll jellemzi, hisz abban, hogy a változásokat hatékonyan tudja kezelni – mert van ehhez kapcsolódó pozitív múltbeli tapasztalata, és támogató közeg veszi körül – akkor jó eséllyel megtörténik a gyors és sikeres adaptáció.

De hogyan lehet felkészülni lelkileg arra, hogy egyre több járvány jöhet?

Az ember bármihez képes alkalmazkodni, vagy legalábbis nagyon sok mindenhez. Év elején még úgy gondoltuk, lehetetlen lenne lemondani a moziról, színházról, utazásokról, otthonról dolgozni és iskolába járás nélkül tanulni, vagy hogy hónapokig telefonon tartani a kapcsolatot a családdal. De mégis, most pont az alkalmazkodás miatt vagyunk képesek ezt megtenni.

Ha lépésről-lépésre vezetik be az új szabályozásokat, és azokat (legalább látszólag) értelmes, logikus indokokkal támasztják alá, jól megválasztott befolyásolási technikákkal közvetítve, akár korábban teljesen extrémnek tűnő helyzet is elfogadhatóvá válik.

Szélsőséges példa, de emlékezzünk vissza a történelemórára, hogy miként vezették be az egyre súlyosabban korlátozó zsidótörvényeket, majd vált nagy tömegek számára tökéletesen indokolhatóvá, hogy nemcsak a zsidókat, hanem más kisebbségi csoportokat is likvidálnak a II. világháború során. Ezzel párhuzamosan hogyan adta fel az önazonosságát az elszenvedők nagy része, és alakított ki új, adaptív technikákat ? amik nem mindig a túlélési esélyeket növelték.

Egy ilyen helyzetben a döntéshozók is egyre szélsőségesebbé válhatnak, megfelelő törvényi korlátozások nélkül ? és hozzászokhatnak, hogy következmények nélkül valósíthatják meg az irracionális szabályozási ötleteiket. A közvetlen és tágabb környezetünknek óriási szerepe és felelőssége van abban, hogy ebben a szituációban mennyire válunk konformmá ? azaz tanúsítunk az elvárt szabályozási környezetnek megfelelő, ?követő? magatartást, vagy inkább az ellenszegülést választjuk. Meggyőződésem, hogy ha a szabályozók értelmes módon kezelik a vissza-visszatérő krízishelyzeteket (pl. munkanélküliek támogatása, kiegyensúlyozott egészségügyi ellátás stb.), akkor nincs bizalomvesztés és nagy tömegek tudnak jól alkalmazkodni a szokatlan korlátozásokhoz. Ennek hiányában azonban nagyon könnyen az ellenszegülés, az uralkodó éra hatalmának megkérdőjelezése válhat meghatározó attitűddé.

Most távolinak tűnik még, hogy nyugodt szívvel falatozzon egy étteremben, ahol két asztallal odébb valaki kettőt tüsszentett, vagy hogy egy fesztiválon gázoljon át a tömegen. Hogy ez a helyzet változzon, ahhoz az kell, hogy a mostaninál jóval több kontroll legyen az emberek kezében. Például egy olyan gyorsteszt, ami percek alatt kimutatja a fertőzést, a nyilvános helyek pedig az eredmény alapján megtagadhatják a belépést. A cél a gyógymód megtalálása és az oltóanyag kifejlesztése, de ez még a legoptimistább becslések szerint sem fog idén széles körben elérhetővé válni.

A fogyasztói társadalom átalakul

A GKI történetében a fogyasztói bizalmi index még sohasem zuhant akkorát egy hónap alatt, mint 2020 áprilisában. Ez azzal is jár, hogy a nem létfontosságú költések drasztikusan csökkennek a legtöbb család életében. Ez egyfajta spirál: jól látszik, hogy ha a háztartások nem tudnak költeni, kisebb-nagyobb piaci szereplők bedőlnek, ha pedig már a közüzemi számlák kifizetése is sokaknál okoz gondot, a közműszolgáltatóknál és bankoknál is probléma lehet. Minél tovább érvényesül ez a dominóhatás, annál nehezebb újraindítani a gazdaságot, és annál később térhet vissza a társadalom arra a jóléti szintre, ahol a járvány kitörése előtt állt.

Környezetvédelmi csoportok tiltakoznak az ellen, hogy az államok a légi közlekedés szereplőit mentsék ki, az aktivisták szerint a támogatás odaítélésében szerepet kell játszania annak is, hogy alacsonyabb károsanyag-kibocsátással üzemelő cégek élvezzenek előnyt. Szakszervezetek azért lobbiznak, hogy olyan cégeket támogasson az állam, amik jó munkakörülményeket teremtenek. Vagyis a válság alkalmas lehet arra, hogy a kormányok jobban figyelembe vegyék a hosszú távú célokat és lehetőségeket, és erőteljesebben lehessen forszírozni például a globális klímaegyezmény törekvéseit. 

Most felértékelődik a bizalom

A szabályozókra talán most civil eszközökkel is jobban lehet hatni. Egyre többen veszik észre a krízis jótékony velejáróit, hogy tisztább a levegő, kisebb az autós forgalom vagy hogy az emberek odafigyelnek egymásra, és önzetlenül segítenek.

Ha ezek az értékek megfelelő társadalmi támogatottságot kapnak ? gondolok itt elsősorban arra, hogy az adott országban uralkodó mainstream milyen ideálokat és idolokat erősít, akkor ezen értékek mentén egészen új fogyasztói szokások is kialakulhatnak. Például nemcsak egy szűkebb értelmiségi és átlag jövedelem alatti réteg fog használt cikkeket vásárolni és cserélni, hanem szélesebb körben is népszerű, és elismert vásárlói szokás lesz. Felértékelődhet az önellátás, a saját kezűleg készített termékek értéke, a hatékonyabb hulladékgazdálkodás és az adakozás szokásrendszere.

Mihály szerint a jóléti társadalmak értelmiségi rétegeiben vége lehet a túlfogyasztásnak, helyét felváltja az Észak-Európában népszerű minimalista beállítottság. Sokkal fontosabb lesz a bizalom – ez már részben be is igazolódott, amikor például a piacokon vagy a maszkoknál elkezdtek elszállni az árak. Vidéken ez a jelenség azért nem volt jellemző, mert a kisebb városokban mindenki ismer mindenkit, és ez a fajta bizalomvesztés nem megengedhető egy kereskedő számára.

Ha a bizalom helyére a gyanakvás lép be – mert kiszámíthatatlan a piac, vagy rosszul teljesített ígéretek vesznek körül – , akkor ez azt fogja eredményezni, hogy az egyébként csalárd magatartásra nem hajlamos egyén is a kiskapukat keresi, az általános etikai nívó pedig tovább romlik. Ez erősíti a gazdasági visszaesést.

A pszichológus azt mondja, most olyan társadalmi változás indulhat, mint a 70-es évek hippi mozgalma, ahol elsősorban a fiatalok lázadtak fel az uralkodó szabályozás ellen. Ennek a gondolati csíráját az adta, hogy nem akartak egy idegen háborúban részt venni. Akkor az emberáldozatok, a visszatérő veteránok fizikai és poszttraumás sérülései hatottak kiábrándítóan, az összefogás pedig lelkesítően. Jelenleg három, nagyon hasonló kijózanító, ébresztő hatást érzékelhetünk:

• Egyre többet olvashatunk arról, hogyan lesz tisztább a környezet, alacsonyabb a károsanyag-kibocsátás, jobb a levegő, és ez milyen jó hatással van az élővilágra.
• A legtöbb jóléti állam nem fordít kellő erőforrást az állampolgárai megóvására, így sokan realizálják, hogy a karantént, a járvány okozta életmód-változtatást és ennek negatív hatásait elsősorban annak köszönhetik, hogy az ellátórendszer nem képes nagy tömegek kiszolgálására. Az is látszik, hogy azokban a jóléti államokban tudnak leghamarabb visszaállni a normális kerékvágásba, ahol az egészségügyre fordított GDP-arány a legmagasabb.
• Sokan felfigyelnek a politikai kommunikáció disszonanciáira, a valóság és felvázolt helyzetkép közti, sokszor ordító különbségekre, és érzékelik a közvetlen személyes érintettségüket egy-egy döntés kapcsán.

Új szuperhősök születnek

Az is jól látszik, hogy a járvány megváltoztatta a különböző foglalkozások megbecsültségét. Az egészségügyi dolgozók, rendvédelmi szervek munkájának megbecsülése mellett izgalmas látni, hogyan változott meg az egyszerű bolti eladók, és a többi olyan dolgozó megítélése, akik a járvány idején is dolgoznak, és naponta több száz emberrel találkoznak.

A fenntarthatóság és az újrahasznosítás minden eddiginél nagyobb szerepet kaphat, már most látszik, hogy ha nincs a boltban élesztő, akkor sokan elkezdenek otthon kovászt nevelgetni, ha pedig nincs maszk, akkor varrnak maguknak. Lehet, hogy nem véd úgy mint az erre célra fejlesztett profi védőeszközök, de a semminél jobbak.

Ha valóban megtörténik egy drasztikus szemléletváltás, az ezekhez a területekhez kapcsolódó foglalkozási körök társadalmi és anyagi megbecsültségének is meg kell változnia. A szakember reméli, hogy ez az oktatásban, egészségügyben és szociális ellátórendszerben dolgozókra ez különösen igaz lesz.

Valóban meg kell-e például menteni a luxusszállodákat, amikor az államok nem képesek fenntartani az alapvető szolgáltatásokat sem?

– idézi Mihály a Nobel díjas közgazdász Joseph Stiglitz nemrég megjelent interjújában feltett költői kérdést. Stiglitz ebben azt mondja, hogy elfelejtettük a közgazdaságtan első leckéjét, miszerint az erőforrások szűkösek, ezért prioritásokat kell tartani. Az a tény, hogy egy ágazat képes és hajlandó több lobbistát fizetni, vagy nagyobb kampánytámogatást adni politikusoknak, nem azt jelenti, hogy jobban megérdemli a támogatást. A mostani járvány erre minden eddiginél hatékonyabban világít rá.