Index – Gazdaság – A koronavírus felgyorsíthatja az ipari forradalmat

Posted by admin



A koronavírus megjelenése új kihívások elé állított mindenkit. Újra kellett gondolnunk a folyamatainkat, a biztonság fogalmát, a digitális felkészültségünket. Magánemberként és cégvezetőként is sokan szembesülnek most azzal a feladattal, hogy az elmúlt években elhalasztott eszközvásárlásokat, modernizációt pillanatok alatt kellett pótolni.

Érdemes lehet tíz pontba rendezve áttekinteni a digitalizáció és a kiberbiztonság aktuális témáit:

1. Átalakul az automatizálható munka fogalma

Minden ipari forradalom változásokat hoz, ez szükséges velejárója. Régebben például a géprombolók (ludditák) ezt nem tudták elfogadni, szétvertek néhány gőzgépet, de a változás ellen nem tudtak harcolni.

A járvány miatti kényszer hatása alatt egyik napról a másikra alakulnak át a munkahelyek, az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat mindenképp érdemes felhasználni a jövőben. Több távmunka, automatizáció, robotizáció várható.

A változásnak általában van pozitív oldala is. Egyre kevesebb kellemetlen, gépies, adott esetben veszélyes munkát kell végeznünk. Lehetőséget kapunk, több értéket teremteni, kreatívan gondolkodni, érzelmeket leírni vagy kiváltani másokból, egyszóval, amire a gép még nem képes, vagy csak értelmetlenül drágán lenne képes helyettesíteni bennünket.

Nyugat-Európához, vagy még inkább a fejlett ázsiai országokhoz képest a magyarokat óvatos és visszafogott hozzáállás jellemezte eddig az újdonságokkal kapcsolatban. A változások befogadásának vannak és voltak is korlátai – érzelmi és anyagi egyaránt. A korlátok egy része most egyik pillanatról a másikra megszűnt, vagy értelmetlen nehezítő tényezőt jelent.

A MODERNIZÁCIÓT AZ IS ERŐSEN MEGHATÁROZZA, HOGY A KÖZÖNSÉG MIT TUD BEFOGADNI.

Hazánkban néhány éve jelentek meg tömegesen a jegykiadó automaták, ahol még mindig választhatunk papírra nyomtatott jegyeket. Ezzel szemben például Kínában ez már nem opció, ott az arcfelismeréssel támogatott rendszeren keresztül vehetünk jegyet, már akár a mobiltelefonunk nélkül is.

Ez a technológiai és hozzáállás béli kontraszt okozza azt a jelenséget, hogy az ázsiai fiatalok előszeretettel fotózzák egymást a jegyekkel az automaták előtt.

A COVID-19 járvány számai kapcsán is mindig szóba kerülnek az álhírek, vagy az, hogy bízhatunk-e a számokban. A technológia adott, képesek vagyunk megbízható rendszereket építeni. A kérdés inkább az, hogy ki van a túloldalon, benne meg lehet-e bízni. Ez nem járványügyi, vagy tisztán technikai kérdés.

A digitális aláírás intézménye például bizalmat is kínál. Szándékosan használom az „intézmény” szót, mert ez nem csak egy technológiát, hanem jogi hátteret és lehetőségeket is jelent. Ez évek óta adott Európában, és Magyarországon is arra, hogy távolról tudjunk ügyeket intézni, szerződéseket kötni.

Ez most igazán jól jön, amikor kerülni akarjuk a fizikai kapcsolatot, így érezhetően

MEGNÖVEKEDETT AZ IGÉNY AZ ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁSSAL (ÉS A KAPCSOLÓDÓ ELEKTRONIKUS DOKUMENTUMKEZELÉSSEL ÉS ARCHIVÁLÁSSAL) KAPCSOLATBAN.

A háttér tehát adott sok mindenre, persze a saját tudásunk vagy a céges folyamataink még korlátozhatnak minket.

Szerintem ez olyan, mint amikor valakinek már régóta van egy remek autója, de inkább nem vett róla tudomást, mert nem szerzett rutint és nem használta azt. A kényszerhelyzet nyomán elővettük az eddig érzelmi alapon bonyolultnak, vagy kockázatosnak ítélt megoldásokat.

4. Big brother kérdések változása 

A koronavírus felvetett újabb megfigyeléssel kapcsolatos, „bigbrother” kérdést is. Járvány idején új értelmet nyert az állampolgárok megfigyelése. Kínában (digitális személyazonosság segítségével), illetve Oroszországban, Dél-Koreában és Csehországban (okostelefon követésével) jelentek meg a „bigbrother” jellegű megfigyelések, amelyek például

  • képesek voltak ellenőrizni egy karantén alá vont személy mozgását,
  • egy fertőzött ember korábbi kontaktjait,
  • de olyan segítő alkalmazások is divatba jöttek, amikor egy-egy állampolgár a cellainformációk alapján SMS-ben kapott figyelmeztetést, hogy olyan helyre ért, ahol sok lehet a fertőzött.

Az egyén szempontjából az ilyen megoldásoknak van előnye és hátránya is. Kérdés, hogy mit kapunk érte. Az egészségünket védik meg a vészhelyzetekben vagy csak ürügyként szolgál a megfigyelés további elmélyítésére.

Azt a többiek szokásai is meghatározzák, hogy a saját félelmünket mennyire vesszük komolyan. Ha a környezetünkben már mindenki használ

  1. egy mobil alkalmazást (például a mozgásunkat követő navigációt),
  2. vagy az összes barátunk rengeteg információt oszt meg magáról a közösségi médián,
  3. esetleg csak a kedvenc internetes keresőnk ad értékes, de egyben rémisztő összefoglalót nekünk arról, hogy az elmúlt öt évben mi érdekelt minket,

akkor könnyen félretesszük az egyéni ellenérzéseinket. Egy ilyen járvány idején a „megfigyelés” új értelmet nyerhet, hiszen valóban segít nekünk, ha megtudjuk, hogy egy épületben fertőzöttek vannak.

5. Az alapvető infrastruktúra – az otthonunk

Az otthoni munkavégzés alapvető feltétele, hogy legyen ivóvíz, áram, fűtés és kapcsolat a külvilággal, vagyis internet, és térerő a mobilunknak. Eddig jól vizsgázott a távközlési hálózat, Magyarországnak jó minőségű és viszonylag korszerű az infrastruktúrája. A mobil elérést tovább segítik az ország geológiai adottságai is és számos fejlesztés volt a vezetékes hálózaton is az elmúlt években.

Ezek az adottságok a rendelkezésre állást érintik. A biztonságot, azon belül is az adatok bizalmasságát vagy hitelességét csak egy szintig tudja garantálni a szolgáltató.

EZEN TÚL A MI TUDATOSSÁGUNKON MÚLIK, HOGY MIT RAKUNK FEL AZ INTERNETRE ÉS MIT HISZÜNK EL ABBÓL, AMIT OTT LÁTUNK.

Szóval, az infrastruktúra végén mi vagyunk: a felhasználó és a végponti eszköz. Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy a magán és a céges felhasználásra szánt eszközök, például laptopok elkülönítése mennyire fontos vagy mennyi minden múlik a saját hozzáállásunkon.

A „digitális közművel” kapcsolatban is meg kell tanulnunk együtt élni. Főzés után elzárjuk a gázt, lekapcsoljuk a lámpákat, ha nem kell, vagy fogmosás közben nem pazaroljuk a vizet. Ha csak egy jó tanácsot adhatunk, bánjunk takarékosan az adatokkal, információkkal, amiket ok nélkül megosztunk magunkról és nem nekünk kell kipróbálni az összes új, kecsegtető ajánlatot, amit e-mailben kapunk. Már ennyi is sokat segít.

6. Kockázatarányos védelem

A COVID-19 azért a kedvező adottságok mellett is sok mindenben átalakította az infrastruktúráinkat, a gondolkodásunkat. Az Európai Unióban alapvető törekvés volt mindennek a szabad áramlása, legyen szó emberekről, munkaerőről, turistákról, tőkéről. A vírus kikezdte ezt a szabadságot. Rá kellett jönnünk, hogy amit felépítettünk (például határok nélküli közúti közlekedés, sűrű légiközlekedés), az sérülékeny.

Békeidőben nem, vagy kevesebbet foglalkoztunk a rendszereink katasztrófatűrő képességével. Természetesen ez így egy általánosítás, mert például egy atomerőműnél azért eddig is elsődleges volt a katasztrófa helyzetekre történő felkészülés. Persze társaságok, szolgáltatások működését gazdasági megfontolások alakítják, nem lehet „túlbiztosítani” a dolgokat és mindenre készülni.

A megoldás erre a kockázatarányos védelem. Összetett kérdésekre általában nem egyszerűek a válaszok sem. Jelen helyzetnek hála a cégek elkezdtek foglalkozni az üzletmenet-folytonossággal tervezéssel vagy a katasztrófa helyzetek kezelésével – akkor is, ha nem így nevezték vagy nem ez a szakmájuk a dolgozóknak.” Szakmai részről persze ezek ismerős fogalmak.

Vegyük például a kiépítés alatt álló, 5. generációs mobilszolgáltatásokat. Annak érdekében, hogy az új 5G mobil hálózatokat biztonságosan tudják használni majd a végfelhasználók számos kormányzati és versenyszférában működő társaságnak kell összefognia és felkészülnie az ehhez hasonló helyzetekre.

A járvány azt is megváltoztatja, milyen eszközöket használunk, hogyan csatlakozunk a digitális világhoz. Sokan most kezdték rendszeresen használni a videokonferencia-megoldásokat, a cégünk talán új távmunka szabályokat írt elő számunkra, és akár az egyéni egészségügyi ellátásunkban is hangsúlyosabbak lesznek a távolról monitorozható orvosi eszközök, például a vérnyomásmérő, az inzulinadagoló.

EGY KRITIKUS ORVOSI ALKALMAZÁST NEM TEHETJÜK KI AZ INTERNETEN KERINGŐ VESZÉLYEKNEK, ATTÓL FÜGGETLENÜL, HOGY LEGTÖBB ESETBEN EZEK AZ ESZKÖZÖK A VILÁGHÁLÓN KERESZTÜL CSATLAKOZNAK.

A gyártók felelőssége mellett van néhány alapvető dolog, amit bárki megtehet és igen, ebből az egyik legfontosabb az a már említett tudatosság. Egy egyszerű példával a digitális környezetben is azonos éberségre van szükség, mint a fizikai világban.

A való világban, ha Budapest utcáin sétálva a Keletinél odajön valaki, hogy adjuk meg az e-mail címünket és a banki belépési kódjainkat, majd ő hamarosan utal arra 10 millió forintot, mert mi “nyertünk”, akkor ez a remek ajánlat erős gyanúra adhat okot.

A munkavégzés, a távoktatás, de akár a családi kapcsolattartás során is megváltoztak az eszközeink. A Skype, a Google Meet, a Zoom bekerült a mindennapjainkba.

Korábban a távmunka, a home office inkább amolyan lojalitásnövelő eszköz volt, most lezajlott egy hirtelen, nagyszabású és éles „főpróba”. Ennek a kényszerhelyzetnek annyi hozadéka biztosan lesz, hogy a cégvezetők láthatják a valódi előnyöket, hátrányokat, és amit a mérőszámok mutatnak,

NEM ÉRZELMI, HANEM RACIONÁLIS ÉRVEK LESZNEK. LÁTHATÓVÁ VÁLIK MI AZ ÖSSZEFÜGGÉS AZ IRODA BÉRLETI DÍJA ÉS A HATÉKONY MUNKAVÉGZÉS KÖZÖTT.

Kell-e annyi papírt nyomtatni, mint korábban vagy mennyi időt, pénzt emésztettek fel a személyes találkozók, repülőutak. A “zöld” hozzáállás a legtöbb cég zászlóján már szerepel, vezetők nyilatkoznak erről, de mégis korábban ilyen kézenfekvő ziccereket kihagytunk.

9. Harc a digitális analfabetizmus ellen

Az egyik legnehezebb kérdés, a lemaradók, a digitális analfabéták helyzete. Ők azok, akik bár esetleg még tanultak is informatikát, de nem tudják készség szinten használni a digitális eszközöket. Néhány generációval ezelőtt az embereknek nem kellett átképezniük magukat, élethosszig tudták ugyanazt a foglalkozást űzni. Lehetett valaki postás, kovács, villamosvezető vagy matektanár, lassabban érvényesültek a fejlődés hatásai.

A társadalmi védőhálóban az átfogó programok kifutási ideje hosszabb, mint egy COVID-19 járvány kirobbanási ideje.

EGYÉNI SZINTEN VISZONT KI TUDUNK TŰZNI REÁLIS CÉLOKAT. SAJÁT HELYZETÜNKKEL MI VAGYUNK A LEGINKÁBB TISZTÁBAN, SZERENCSÉRE LEHETŐSÉGÜNK VAN TÁJÉKOZÓDNI.

Mások mivel foglalkoznak? Milyen technológiai változásokat várhatunk a következő években? Nem véletlenül beszél mindenki a mesterséges intelligenciáról (MI). Az MI is egy eszköz, egy új gőzgép, amit vagy megpróbálunk lerombolni majd, vagy megpróbáljuk megérteni, üzemeltetni vagy használni.

Tegyük fel magunknak a kérdést. Ki volt sikeresebb? Aki megpróbált néhány gépet kalapáccsal szétverni, vagy aki megtanulta a működésüket és mondjuk karbantartotta azokat. Az egyik tevékenység jutalma a rendőri intézkedés volt, a másiké pedig a rendszeres jövedelem, szakmai sikerek.

10. Az e-learning, a képzések

A koronavírus elsősorban egészségügyi probléma, de nagyon erősen gazdasági is. Politikusok, gazdasági szereplők, átlagemberek közös feladata lesz a negatív hatások tompítása.

A magánembereknek is fel kell készülniük arra, hogy változás jön, a digitális képzés (digital upskilling) fogalma írja le azt a folyamatot, hogyan fejleszthetjük a digitális képességeinket. A kormányzat is nagy hangsúlyt fektet a támogatási programjaiban efféle képzésekre.

Az e-learning (digitális tananyag) formája, tartalma is nagyon sokféle lehet. Eredménye lehet valódi készségfejlesztés, sajnos a skála másik végén a “ki legyen pipálva, és tudjuk le hamar” a kötelezettségünket típusú értékek állnak. A jó hír, rengeteg, értéket adó képzés érhető el digitális formában. Aki akarja tartani a lépést, annak számos lehetőség adott. Bízzunk benne, mindenki megtalálja számára legmegfelelőbbet.

A változás most felgyorsult, aligha megállítható.





Source link

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .