Index – Tech-Tudomány – A világ soha nem lesz már ugyanolyan, mint a járvány előtt

általa megosztva admin
Kategória:



Ez a cikk a Covering Climate Now klímamegoldásokról szóló sorozatában jelenik meg, melyben az 50 éves Föld napjára időzítve az egész világon több mint 400 újság foglalkozik kiemelten az éghajlatváltozással. A Covering Climate Now a klímaügy jobb bemutatását célzó globális médiaegyüttműködés.

A klímaváltozás és a koronavírus-járvány jelentette veszélyhelyzetek között több hasonlóság van, mint az elsőre gondolnánk. Egyik sem lineáris rendszer abban az értelemben, hogy a bennük végbemenő változások nem egyenletesen mennek végbe. Ez z oka annak, hogy először sokáig semmi látványos nem történik, majd átjut a rendszer egy fordulóponton (tipping point), ahonnan már nincs visszatérés, és hirtelen, megállíthatatlan folyamatok indulnak be.

A járványdinamika a nemlineáris jelenségek egy másik fajtája, de ugyanolyan megdöbbentően hat ránk, amikor először szembesülünk vele – vélekedik az Indexnek adott interjújában Szathmáry Eörs evolúcióbiológus akadémikus, az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója. A fordulópont után a rendszer átbillen egy számunkra már elviselhetetlen állapotba.

Sérülékeny világunk

A jelenlegi helyzet megmutatta, hogy mennyire sérülékeny a civilizációnk, de ez a szakembereket egy pillanatig sem lepte meg. Éppen ezért az evolúcióbiológus úgy gondolja, hogy ennek a helyzetnek pozitív hatásai is lehetnek: most mindenki megértheti, hogy a világ, ahogy ma ismerjük, nem sérthetetlen.

Lehet, hogy ez a koronavírus a tanulópénz

– érvel a kutató. A világ részben azért nem fog pontosan abba az állapotba visszatérni, mint amiben volt a járvány előtt, mert az emberek indokolatlan magabiztossága megszűnik. A legtöbb ember, beleértve a döntéshozókat és az átlagembereket is, jóval óvatosabban fog ezután élni. És ezt nagyon is jól teszik, hiszen abban még csak nem is reménykedhetünk, hogy a jövőben nem fognak rendszeresen előfordulni ehhez hasonló, vagy akár még súlyosabb krízishelyzetek.

A klímaváltozás önmagában is rengeteg problémát fog okozni, lakhatatlanná válhatnak bizonyos part menti szárazföldi területek, ellehetetlenülhet a növénytermesztés sok helyütt, máshol vízhiány, megint máshol folyamatos aszályok és áradások váltakozása alakulhat ki. De ugyanilyen súlyos problémát fog okozni a klímaváltozás következtében

megjelenő új fertőző betegségek terjedése is.

Ezek között lesznek teljesen új kórokozók (mint a most terjedő SARS-CoV-2 új koronavírus), és lesznek olyanok is, amelyek az éghajlatváltozás hatásait kihasználva kiterjesztik eddigi, főként a meleg éghajlatú területekre koncentrálódó életterüket. Vannak olyan betegségek is, például a malária, amelyek a múltban Európában is jelen voltak, de a közelmúlt közegészségügyi vívmányai – azt hittük – végérvényesen kiirtották őket. A gyökeresen átalakuló ökológiai viszonyok közepette azonban újra hódítani kezdenek a fejlett nyugati civilizációban is.

Nem feltétlenül fog minden új kórokozó a mostani világjárványhoz hasonló kiterjedtségű és súlyosságú krízishelyzetet előidézni (bár ez sem kizárható). Viszont az egyértelmű, hogy a fertőző betegségek gyakorisága nőni fog. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy egyszerre három-négy fertőzés terjed a populációban. Lehet, hogy egyenként e járványok nem okoznának számottevő problémát a világban, de ha ezek hatásai összeadódnak, és gyakran használt kifejezéssel parazitaeső fog ránk hullani, a teljes károkozás könnyen meghaladhatja a mostani koronavírus-járvány hatásait.

Ki lehet számolni, hogy a társadalom milyen mértékű munkaerő-csökkenést képes elviselni. Ha egyre több fertőzés támad egyszerre, akkor a munkaképes emberek egyre nagyobb hányada esik ki a munkából, mert egyik vagy másik (esetleg több) fertőző betegség ledöntötte a lábáról.

Ha ez az arány elér egy küszöbértéket, akkor az állam vagy régió gazdasága összeomlik, és vele együtt bukik maga a civilizáció is.

A civilizáció létét fenyegető hatások kombinálódnak, és felerősíthetik egymást. Így a világjárvány és a klímaváltozás jelentette fenyegetés nem elválaszthatók egymástól, és a társadalmi-politikai problémáktól sem.

Lokális kompetenciák

A globális gazdaság működési mechanizmusai miatt, bárhol a világon történik valamilyen katasztrófa, az pillanatok alatt elterjed az egész bolygón, és rögtön elősegíti az összes többi baj bekövetkeztét is. Jelenleg, a járvány első hulláma elleni tűzoltásszerű védekezés hónapjaiban, Kína exportereje talán rövidtávon még nőni is fog. Hiszen az egész világ ott próbálja beszerezni azokat az orvosi eszközöket (szájmaszkokat, gumikesztyűket, lélegeztetőgépeket), amelyekre az emberéletek mentése miatt azonnal szüksége van.

Csakhogy ezzel együtt máris megjelentek azok a vélemények is, amelyek a helyzet ilyen rossz alakulásáért a nemzeti gazdaságok importkitettségét okolják. Az elmúlt évtizedekben szerte a világon leépítették a gyártókapacitásokat, hiszen költséghatékonyabb volt a kínai gyárak olcsóbb termékeit megvenni. Egy ilyen krízis kellett annak felismeréséhez, hogy a nemzetgazdaságoknak ennél önellátóbbakká kell válniuk, hogy ellenállóbbak lehessenek a következő krízissel szemben.

Ki kell alakítani azokat a lokális kompetenciákat, amelyek a járványokhoz hasonló veszélyhelyzetek leküzdésében elengedhetetlenek. Hogy egyszerűen fogalmazzunk, a magyar beteget nem tudjuk a kínai kórházba befektetni. Igen, ez a fajta gazdaság bizonyos szempontból eddig alacsonyan tudta tartani a gyártás költségeit. De ezentúl máshogy kell beáraznunk a költségeket. Jelenleg hatalmas vagyonokat költünk a járvány elleni védekezésre. Nem mondhatjuk, hogy ez nem számít, és hogy ez az egész kívül esik a gazdaságon.

Szathmáry Eörs szerint a megelőzés elsődlegességét hangsúlyozó orvosi bölcsességet a világ egészére is alkalmazhatjuk. Ezért a közeljövőben (vagyis a következő években, nem pedig néhány évtizeden belül) sokkal nagyobb erőforrásokat kell fordítanunk a megelőzésre. Hiába kerül pénzbe a megelőzés (és ezt a pénzt akkor kell kifizetni, amikor a laikusok számára még nem látszik a baj közeledése), biztos, hogy nagyságrendekkel kevesebbe kerül, mint a járvány kezelése, ha már kitört, illetve a vele járó gazdasági katasztrófa ellensúlyozása.

A védekezőintézkedések tervezésekor különösen nagy nehézséget jelent az, hogy miközben az ellenlépések tervezésekor a racionalitásra, a célszerűségre kell koncentrálni olyan hideg fejjel, amennyire az lehetséges, az európai kultúrkörben a morál központi jelentőségű eleme a szolidaritás. Márpedig a szolidaritás, a másik ember szenvedése miatt érzett empátia, és a kőkemény költség-haszon elemzések eredményeként meghozott döntések nem mindig összeegyeztethetők egymással.

?Bizonyos értelemben költséghatékonyabb lenne azt mondanunk, hogy aki megbetegedett, az haljon meg. De ez egyben az európai identitás feladását is jelentené egyben, amit én is elutasítok. A kultúránk őrzi az elképzeléseit arról, hogy mit szeretnénk fenntartható civilizációként a magunkénak tudni, és ennek figyelembe vételével kell

egy-egy döntés előnyeit és hátrányait beárazni.?

Minthogy a legtöbb kutató szerint az emberiség eddigi életmódja volt végső soron a klímaváltozás okozója, felvethető, hogy ha ez az életmód átalakul, az hatással lesz az éghajlat trendjeire is – akár pozitív, akár negatív módon. A rövid távú hatások pozitívnak tetszenek, hiszen a közlekedés visszaszorulása miatt csökkent sok város légszennyezettsége, ami a koronavírus-fertőzés súlyos komplikációinak veszélyességére is pozitív hatást gyakorolhat.

A szennyezett levegőt belélegző, illetve dohányzó emberek sokkal nagyobb veszélyben vannak, ha elkapják a fertőzést. A jelenlegi karantén sok ember számára megterhelő, és a végtelenségig nem is lehet folytatni, ugyanakkor a kutató szerint arra is megtaníthatja a társadalmat, hogy másképp is lehet élni.

Kis közösségek

A távmunka a mai technológiai fejlettség mellett sokkal szélesebb körben alkalmazható, mint azt a munkáltatók korábban el merték volna képzelni. A cégek rá fognak jönni arra, hogy nem szükséges hatalmas székházakat építeni, és azzal csökkenteni a munkavállalók idejét, hogy reggel és délután hosszas ingázásra kényszerítik őket. Ha időnként szükséges is a személyes jelenlét a munkahelyen, az irodai munkakörök nagy részében a mindennapos bejárás teljesen értelmetlen.

Persze az emberi természet része, hogy szükség van mások társaságára. De az is kiderült, hogy a digitális technológiák az esszenciális kapcsolattartásra is részben alkalmasak az emberek között. Amikor baráti társaságok osztott képernyőn teáznak egymással virtuálisan, ez azt mutatja, hogy az ember szociális igényei megtalálják a kiteljesedés módjait, még az ilyen rendkívüli időkben is.

A karantén elmúltával az emberek vélhetően jobban körülnéznek majd a kis közösségeikben. Rájöhetnek arra, hogy a szomszéddal is lehet beszélgetni. Nem feltétlenül kell beutazni a belvárosba egy étterem kedvéért, az utcában lévő kiskocsmában is lehet ebédelni.

– folytatja az evolúciókutató. – „Az embereknek valóban szükségük van a társas viselkedésre, de ennek régen jellemző formái térhetnek vissza. Azok a szokások térhetnek vissza, amelyek az eddig folytatott, sok utazást és sietséget igénylő életforma miatt vesztek el. Ennek a jeleit már most is látom, pedig még javában tart a karantén.?

A járvány az iparágak közül vélhetően a gazdaság távolsági utazásra épülő területeit fogja a legsúlyosabban érinteni. Hiába nyílnak meg egyszer újra a határok, és indulnak újra a repülőjáratok, kérdéses, hogy a turizmus, illetve az utazási piac valaha is abba az állapotba áll helyre, amelyben tavaly év végéig volt.

Sok szempontból üdvözlendő lenne, ha az emberek kevesebbet utaznának nagy távolságokra, hiszen a repülés a klímaváltozás egyik fontos hajtóereje. Általánosságban is előnyt kovácsolhatunk a szükségből, ha a gazdaságot nem a korábbi berögzült elvek szerint indítanánk újra, hanem ezt az alkalmat kihasználnánk a zöld megoldások bevezetésére. De mindennek rövidtávon negatív hatásai is lesznek. Rengeteg turisztikai célpont létezik a világon, amelyek számára – főként a fejlődő világban – tőrdöféssel érne fel, ha hosszú távon drasztikusan csökkenne a nyugatról jövő turizmus.

Szathmáry Eörs elismeri, hogy a turizmusból élő országok szenvedni fognak ettől. Ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy a távolsági turizmus visszaesésével fel fog pörögni a regionális turizmus. Ha nem tíz órát, hanem a környékről csak kettőt kell a turistának repülni, hogy eljusson Thaiföldre például, az számára is olcsóbb, és az egész iparág környezeti terhelése is jelentősen csökkenni fog – a járványterjesztő képességgel együtt.

Mire számíthatunk hát?

Hogyan fogjuk kibírni a kiszámíthatatlan lezárásokat, az esetlegesen szezonálissá váló járvány ismétlődő hullámait addig, míg a populáció kellően nagy része nem szerez immunitást (remélhetőleg vakcina révén) a vírussal szemben?

?A szezonálisan terjedő járványok nem ismeretlenek az emberiség számára. Az influenzával is együtt tudunk élni, bár az jóval kevésbé veszélyes betegséget okoz. Idővel egyre többen válnak részlegesen immúnissá, a szélsőségesen érzékeny genetikai háttérrel rendelkező emberek pedig félő, hogy előbb-utóbb kiszelektálódnak a népességből.”

Az influenzának nagyobb a rekombinációs és a mutációs rátája is, tehát gyorsabban evolválódik, mint ez a koronavírus. Így bízhatunk abban, hogy ha sikeresen leküzdjük ezt a járványt, akkor a következő hullámban a jelenlegihez hasonló mértékű problémát önmagában nem fog okozni.

Én sokkal jobban félek a közeljövőben folyamatosan jelentkező új betegségektől, amelyek nemcsak az embert, de a haszonállatokat és a haszonnövényeket is érintik. Ha túl sok lesz belőlük, és megállíthatatlanul érkeznek újabb és újabb járványok, akkor hatalmas bajban leszünk.

Mit lehet ezekkel kezdeni? Nemrégiben írtunk az úgynevezett DAMA-protokollról, amelyet éppen az újonnan felbukkanó és veszélyt jelentő betegségek korai felismerésére dolgoztak ki. A amerikai kutatók is kidolgoztak régebben egy hasonló (habár csak a vírusokra fókuszáló) kezdeményezést, Predict néven, csakhogy később megszűnt a program költségvetési támogatása.

Akkor még nem tűnt fontosnak erre költeni az adófizetők pénzét. Persze a Predict kivégzését most már mindenki bánja. Ugyanakkor semmi sem garantálja, hogy a koronavírus-krízis elmúltával, ahogy telnek az évek, és esetleg nem azonnal következik a következő világjárvány, bármi is változni fog az emberek hozzáállásában.

Szathmáry Eörs azonban e tekintetben optimista, szerinte az emberiség jó eséllyel meg fogja érteni, hogy ha csillapítani akarjuk a jövőbeli járványok veszélyét, illetve kialakulásuk esetén a hatásukat, akkor most kell ebbe pénzt fektetni. Ez egyszerű befektetés, amely azonnal megtérül, ha elkerülhető a mostani gazdasági krízis.

De ehhez rengeteg országgal el kellene fogadtatni a szokásos reaktív üzemmód helyett a proakciót. Egy-egy ország egyedül nem sokat tud tenni. Ahogy most is láttuk, tőlünk teljesen független kínai folyamatok váltották ki a járványt. Csak akkor lehet esélyünk a hatékony védekezésre, ha a kezdeményezések néhány év alatt globális léptékűvé válnak.

  • Vajon ugyanúgy fogunk-e repülni messzi kontinensekre, mint azelőtt?
  • Vajon ugyanazokat a gazdasági alapelveket fogjuk követni?
  • Továbbra is nélkülözzük a nemzeti kompetenciákat?

(Borítókép: Néptelen párizsi utcák 2020. április 2-án. Az új koronavírus járványa miatt a francia kormány meghosszabbította a március 17-én életbe léptetett kijárási korlátozásokat az országban. Fotó: MTI/AP/Thibault Camus)





Source link

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Translate ?
Ez a weboldal sütiket használ, és személyes adatait kéri a böngészési élmény javítása érdekében.