Index – Külföld – 76 nap vesztegzár után több tízezrek özönlöttek ki Vuhanból

általa megosztva admin
Kategória:



A közép-kínai Hupej tartomány 11 milliós központjában, Vuhan városában év végén ütötte fel a fejét egy ismeretlen vírus okozta tüdőgyulladásos megbetegedés. Az azóta Covid-19 névre keresztelt kór ezt követően közel két hónapig különösebb akadály nélkül terjedt, amelyben nagyban segítette, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) helyi funkcionáriusai fontosabbnak tartották a vírus miatt nyugtalankodó orvosok megrendszabályozását, mint a koronavírus üldözését, és hetekig próbálták eltussolni a bajt.

Végül a járvány erősebbnek bizonyult a KKP-nál is, és megfékezéséhez január 23-tól Vuhant, majd Hupejt szinte teljesen lezárták a hatóságok, a közlekedés leállt, a boltok bezártak, a lakosságot otthoni karanténba parancsolták; később pedig Kína legtöbb nagyvárosában is szigorú (bár nem ennyire drákói) korlátozásokat vezettek be. Akkortájt még sokan megkérdőjelezték a kínai lépések hasznosságát és szükségességét, de a jelek szerint az idő a kezdeti eltussolás után kemény intézkedéseket hozó Pekinget igazolta. 

  • Mi a helyzet két és fél hónap karantén után a koronavírus-járvány kiindulópontján?
  • Minden újra a régi, ha vége a vesztegzárnak?
  • Mi alapján kérdőjelezik meg a kínai számokat a járványról?

Miközben a Covid-19 halálos áldozatainak száma világszerte már meghaladta a 80 ezer főt, a fertőzöttek száma pedig megközelítette a 1,5 milliót, és a betegség terjedése ellen Európában és az Egyesült Államokban is kínai mintára, egyre szigorodó vesztegzárakkal próbálnak reagálni, Kínában hivatalosan vége a járványnak. Hupejben március végén elkezdték feloldani a mozgási korlátozások egy részét , és a korábbi hetek folyamatos lazítása után

szerdán Vuhanban is véget ért a vesztegzár, elbontották a közúti ellenőrzőpontokat, megindult a gyorsvasút- és repülőforgalom, beindultak a gyárak, kinyitottak a plázák, az emberek visszatértek a parkokba.

A vesztegzár feloldása azonban (néhány turisztikai gócponttól eltekintve) az egész országban óvatosan zajlik, tartva a fertőzések második hullámától, ezért egy sor korábbi korlátozás hatályban maradt: a két és fél hónapos vesztegzárral Vuhan sikeresen túlesett a koronavírus-járvány nehezén, ám a normális kerékvágásba való visszatérés egy hosszabb folyamat lesz, ami Európa és az Egyesült Államok számára is tanulságos a közeljövőt illetően. A vírus kínai terjedése pedig bár hivatalosan megállt, az azzal kapcsolatos számháború és politikai huzavona a baljós jelek alapján még csak most kezdődik majd igazán.

Izland > Kína (?)

Kínában a hivatalos adatok szerint egész március folyamán mindössze 1500 új fertőzöttet regisztráltak, az utóbbi napokban jellemzően napi néhány tucat új betegről számolnak be a hatóságok, akik néhány kivétellel mindannyian külföldről tértek haza, azaz nem Kínában kapták el a vírust. Összesen 81 800 fertőzöttet és 3300 halottat regisztráltak, döntő többségüket, 55 ezer beteget és 2500 halottat Vuhanban.

ehhez képest szerdán A HIVATALOS ADATOK SZERINT ALIG TÖBB MINT EZER AKTÍV ESET Volt AZ ORSZÁGBAN, AZAZ AZ 1,4 MILLIÁRDOS KÍNA ELVILEG ÚGY ÁLL, MINT A 360 EZER LAKOSÚ IZLAND.

Bár a kínai adatok megbízhatósága kapcsán sok a kérdőjel, a helyi hatóságok a jelek szerint hisznek maguknak. A korábban az ország többi részétől hermetikusan elzárt Hupejben március végén lebontották a közúti ellenőrzőpontokat, megnyitották a tartomány ?határát?, Vuhanban megindult a metróforgalom, kinyitottak egyes boltok és bevásárlóközpontok, március 28-án bedig a bejövő forgalmat is engedélyezték, azaz a karantén idején Vuhanon kívül ragadók (vagy onnan elmenekülők) visszatérhettek a városba. Szerdától pedig már el is lehet hagyni a várost, amivel hivatalosan véget ért a 76 napos bezártság.

Hogy ezt sokan várták, azt jelzi, hogy a pártsajtó szerint csak szerdán, csak vonaton 55 ezren hagyták el Vuhant, 40 százalékuk a Gyöngy-folyó deltájának térségébe, amely Kína fő ipari központja. Szintén megtelt a reptér is, mintegy száz gép hagyta el a várost szerda folyamán, sajtóhírek szerint legkevesebb 6500 ember távozott. De akik a városban maradtak, azoknak is nagy változást hoztak az utóbbi napok, egy helyi tévétársaságnak vuhani lakosok arról beszéltek, hetven napja először tudtak kilépni a szabadba.

A korlátozások feloldása azonban korántsem teljes. Az oktatási intézmények továbbra is zárva tartanak, a plázákba lázmérést követően, egyesével lehet bemenni; bár sok helyen lebontották az emberek mozgásának terelgetése és korlátozása miatt kirakott kordonokat, ezek nem tűntek el teljesen, az utcai árusoktól helyenként még mindig kétméteres válaszfalon keresztül lehet bevásárolni. A lakóövezetekben a bejáratoknál még mindig kint vannak a felszólítások, amelyek szerint csak akkor engedélyezett a ki- és bejárás, ha valaki dokumentumokkal igazolja, hogy nyomós oka van elhagyni lakhelyét, vagy a járványhelyzet nyomonkövetésére szolgáló mobilos applikációval igazolja, hogy egészséges, írja a Reuters.

A vuhani polgármester-helyettes szerint a cégek több mint 90 százaléka újraindult, és egyes cégek (köztük a Honda és a Huawei) már közölték, hogy teljes kapacitáson működnek. Az áramfogyasztás (a gazdasági aktivitás egy jó indikátora) csak a normális 80 százaléka, az ipari cégeknél pedig a dolgozók 60 százaléka vette csak fel a munkát. 160 vendéglátócég a múlt héten online nyílt levélben kért pénzügyi segítséget az önkormányzattól, miután a válság a csőd szélére sodorta őket. Gond nélkül megnyitott viszont számos hús- és halpiac, amelyek egyikéről az eredeti, januári találgatások szerint a vírus indult,

bár az élő állatok vágását és értékesítését a feliratok szerint már felfüggesztették, eleget téve az erre vonatkozó szabályozási szigorításnak.

Applikációval lehet mozogni

Azt a pártsajtó is leszögezte, hogy a vesztegzár vége nem jelenti azt, hogy innentől minden a régi.  A vezető pártlapnak számító Zsenmin Zsipao kommentárjában azt írta, hogy bár eljött a nap, amire sokan vártak, ez még nem a győzelem napja, ?még mindig emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy ahogy Vuhan megnyílik, elégedettek lehetünk, de nem dőlhetünk hátra?. Egyesek pedig a felszólításoktól függetlenül is arról beszéltek a külföldi sajtónak, hogy nem érzik még biztonságban magukat a szabad ég alatt.

A korlátozások nem csak Vuhanon belül maradtak meg, a város és a tartomány elhagyása sem kifejezetten egyszerű. Egy marketing menedzser például arról beszélt a Financial Timesnak, hogy Hupej elhagyásakor először igazolnia kellett, hogy másik tartományban dolgozik, majd amikor beléptek a szomszédos tartományba, telefonja azonnal csörögni kezdett: a rendszer észlelte, hogy Hupejben regisztrált készülékről van szó, emiatt rögtön bejelentkezett nála a rendőrség. Peking egyelőre csak napi ezer vuhanit enged be, őket is csak tesztelés után, és ezt követően is két hét karantén vár rájuk; szintén csak negatív teszttel lehet belépni Kuangtung (Kanton) tartományba.

A határnyitás máshol sem ment egyszerűen, a szomszédos Csianghszi tartomány eleinte nem akarta beengedni a hupejieket, ami miatt

RENDŐRAUTÓ-BOROGATÁSSAL FŰSZEREZETT ÖSSZETŰZÉSEk ALAKULTAK KI a KÉT TARTOMÁNY RENDŐRI ERŐI KÖZÖTT A HATÁRON.

Természetesen a vonatokra és repülőkre, de még a metróra is csak a mobilapplikációs ellenőrzés, illetve testhőmérséklet-mérés után lehet felszállni (voltak, akik eleve teljes műanyag védőruhában jelentek meg szerdán a vasútállomáson). Az itthon online piactérként ismert, Kínában az online fizetések terén is piacvezető Alibaba és a helyi Facebook és Messenger, a WeChat applikációban elérhető szolgáltatás egy rövid egészségügyi kérdőív alapján dönti el az emberről, hogy veszélymentes-e (zöld kategória, ők szabadon mozoghatnak), koronavírus-gyanúsnak minősül-e (piros kategória, nem mozoghat), vagy potenciális fertőzésveszélynek volt kitéve (narancssárga kategória, szintén nem mozoghatnak szabadon).

A rendszert több mint kétszáz kínai városban használják, és ahogy a kínai megfigyelő államról szóló viták esetében lenni szokott, a kormányzat itt is a társadalom békéjét és biztonságát megkönnyítő csúcstechnológiáról, a rendszer egyes bírálói a tömeges megfigyelés újabb káros példájáról beszélnek, és a hszincsiangi ujgur kisebbség vegzálásához hasonlítják a dolgot. Egyesek pedig azt is felvetették, nem világos, hogy a rendszer mi alapján dönti el, hogy valaki melyik kategóriába tartozik, illetve hogy egy online kérdőív mennyire objektív módja a járványvédelemnek (volt, aki két városban zöld volt, de egy harmadikban narancssárga).

Óvatosak

Az óvatosság és fokozatosság az ország többi részére is igaz. Bár Pekingben az élet helyszíni beszámolók szerint kezd visszatérni a normális kerékvágásba, a metróforgalom április elsején a szokásos harmada volt csak, az autóforgalom 15 százalékkal alacsonyabb volt az átlagnál, sok étterem és bár továbbra is zárva tart. A fővárosi vezetés egy szóvivője a héten arról beszélt, hogy Pekingben hosszabb időre hatályban maradhatnak a járvány megfékezését szolgáló intézkedések, bár konkrétumot nem mondott arról, hogy ez milyen időtávot jelent.

Sanghajban sok beltéri turistalátványosság zárva van, Szecsuánban nem lehet karaokézni, egyes beszámolók szerint a hatóságok olyan hirtelenséggel zárták be a bárokat, hogy volt, ahol a dalolászás közben vetettek véget a bulinak. Amikor március elején újranyitottak 500 mozit, átlagosan napi két vendégük volt ? nem sokkal később újra be is záratták őket. Országszerte 20,5 százalékkal csökkent a fogyasztás tavalyhoz képest az év első két hónapjában, és a jelek szerint a márciusi adat sem lesz sokkal jobb. A helyzet javulásának érzékeltetéséhez

HSZI CSIN-PING ÁLLAMFŐ A MÚLT HÉTEN MASZK NÉLKÜL MUTATKOZOTT EGY MEGTEKINTÉSEN AZ ORSZÁG EGYIK GAZDASÁGI MOTORJÁNAK SZÁMÍTÓ KELETI CSÖCSIANG TARTOMÁNYBAN,

ám arról beszélt, hogy oda kell figyelni a tünetmentes fertőzöttekre, óvatosan kell újraindítani a gazdasági és társadalmi életet, és ügyelni kell az importált fertőzésekre. Aki pedig filmet akar nézni, az inkább tegye online, figyelmeztetett a Kínai Kommunista Párt főtitkára. 

A hatóságok hivatalosan attól tartanak, hogy a korlátozások gyors feloldásával, illetve a külföldről behozott fertőzésekkel ismét növekedésnek indulhat az egyszer már elfojtott vírus; utóbbiak száma jelentősen megnőtt az elmúlt napokban. Emiatt márciusban Kínát gyakorlatilag lezárták a külföldiek előtt, még a diplomaták számára is korlátozásokat jelentettek be.

Egyes helyeken a kínaiakat sem szívesen engedik ki, a délnyugati Jünnan tartományban lezárták mind a 30 szárazföldi és vízi határátkelőt a kínai állampolgárok előtt, a határ menti településeken pedig ki- és bejárási korlátozásokat vezettek be. Az északkeleti Hejlungcsiang tartományban pedig három Oroszországba vezető határátkelőt zártak le, miután megnőtt a szomszédból behozott fertőzések száma. A Hupejjel szomszédos közép-kínai Henan tartományban a múlt héten egy 600 ezres lakosságú megyét karantén alá helyeztek, az alapvető szolgáltatásokon kívül minden üzlet bezárt, dacára annak, hogy aznap hivatalosan egész Henanban egytucat ismert fertőzött volt. 

De nem mindenhol

Az állam részéről az óvatosság jellemezte a múlt szombattól három napon át tartott csingming, azaz a sírlesöprés ünnepét, a kínai halottak napját. Ekkor minden évben országszerte százmilliók látogatnak el szeretteik sírjához, és a sír rendbetétele mellett pénz, használati tárgyak, iPhone-ok és iPadek papírmásait égetik el, hogy az ajándékokkal könnyebbé tegyék felmenőik számára a túlvilági létet. Idén azonban a rituálék nagyrészt elmaradtak. Pekingben vagy Sanghajban a hozzátartozók csak korlátozott számban, előzetes helyfoglalás alapján juthattak be a temetőkbe, Vuhanban pedig egyáltalán nem, április 30-ig betiltották a sírlesöprést.

A halottak napja ehelyett Vuhanban és országszerte is a koronavírus áldozatainak és hőseinek emléknapjává vált, az emberek 10 órakor három perces néma csenddel, a hajók, vonatok, autók dudálással, a hatóságok légvédelmi szirénák bekapcsolásával emlékeztek rájuk. A kiscsoportos ünnepségeken a feketébe öltözött funkcionáriusok és fehérbe öltözött orvosi személyzet tagjai egymástól szépen kimért távolságra, de már maszk nélkül vettek részt.

Az emberek ugyanakkor nem voltak mindenhol ilyen óvatosak. Egyes turistalátványosságokat idén is ugyanakkora brutális tömeg lepett el, mint az békeidőben szokás, a hétvégén Anhuj tartományban, a híres Huang-san hegységben lépni alig lehetett az emberáradattól. Hasonló tömegek alakultak ki a háromnapos ünnep alatt Shanszi tartományban, ahol 12 ezren keresték fel a híres agyaghadsereget.

Az állami média szerint a csoportos utazásokon résztvevők száma 366 százalékkal nőtt az utóbbi héten, az áprilisi foglalások jelen állás szerint a márciusi adat háromszorosára rúgnak. Sok helyen (például a Huang-san esetében is) ingyenes belépőkkel és más kedvezményekkel csábítják a belföldi turistákat, ami szintén növeli a tömeget. Sok helyen tartanak a második hullámtól is, azaz attól, hogy a korlátozások feloldásával ismét elkezdhet terjedni a vírus.

Közben egyes univerzális értékek Kínában is felütötték a fejüket. A járvány elején Európában és Amerikában számos rasszista támadás érte az ázsiaiakat a vírus kapcsán. Kínában idáig messze nem fajult a helyzet, de egyes ott élő külföldiek arra panaszkodnak, hogy most már őket diszkriminálják a kínaiak, bár a nyilvános bírálatok jellemzően a járványellenes intézkedéseket megszegőkre vonatkoznak. A külföldiektől való félelem mindenesetre annak fényében Kínában sem indokolt, hogy a külföldről érkező esetek 90 százaléka kínai állampolgár volt.

Elindult a számháború

Miközben a nyugati világban a kínai adatoknál sokkal súlyosabb járvány tombol, téma lett a kínai számok megbízhatósága is. A nyilvánvaló hoaxok és politikai sárdobálás mellett a komolyabb vádak elsősorban a járvány során rengeteg exkluzív helyszíni riportot közlő Cajhszin (Caixin) kínai lap írásaiból származtak, amely szerint március végén két nap alatt ötezer urnát szállítottak egy vuhani ravatalozóba, március 23-a óta szüntelenül üzemelnek a város hamvasztói, az áldozatok hozzátartozói pedig csak sokórás várakozás után jutnak hozzá szeretteik hamvaihoz. Vuhanban nyolc ravatalozó van, ezért a spekulációk szerint akár 40 ezer halottról lehet szó. Miután a helyi önkormányzat  adatai szerint  2019 első negyedévében 14 700 embert hamvasztottak el a városban, ez jelentős eltérés lenne az átlagtól és a hivatalos koronavírusos adatoktól is (Vuhanban 2500 halálesetet jelentettek le).

Számadatról nem spekulált, de névtelenül nyilatkozó vuhani orvosokra és nővérekre hivatkozva a Financial Times is azt írta, egyes koronavírusos betegeket felsőbb nyomásra nem számolnak bele a hivatalos összesítésbe; míg a Reuters forrásai tesztelési hiányosságokról beszéltek (korábban a Cajhszin is beszámolt olyan esetekről, amikor teszt nélkül, tüdőgyulladással regisztráltak koronavírus-gyanús betegeket). A héten a független sajtó után

az amerikai kormány is beszállt a kórusban, az amerikai hírszerzés az adatok eltussolásával vádolta meg Kínát,

és a Washington által finanszírozott Szabad Ázsia Rádió a vuhani hamvasztók kapacitása alapján 46 ezer halottról spekulált.

A kínai adatok értelmezését bonyolítja, hogy sokáig nem közölték a tünetmentes vírushordozók számát sem, a South China Morning Post hongkongi lap korábban belső dokumentumokra hivatkozva 43 ezer tünetmentes fertőzöttről írt. Végül a belső és külső bírálatokra és társadalmi igényekre reagálva Peking április elsején tette közzé, hogy 1500 tünetmentes embert tartanak megfigyelés alatt, de a korábbi adatokról nem tudni. (Egy vuhani orvos arról beszélt, jelenleg 10-20 ezer tünetmentes fertőzött lehet Vuhanban, bár ez csak egy egyéni becslés.)

A kínai hatóságok szerint a vuhani ravatalozókban azért alakultak ki torlódások, mert a közlekedési korlátozások feloldása után mindenki egyszerre ment szerettei hamvaiért. A pekingi külügy visszautasította az amerikai vádakat, és azzal vádolta Washingtont, hogy saját bénázásáról akarja elterelni a figyelmet a kínai adatok emlegetésével. A kormány szerint az adatok megbízhatók, a járvány kezeléséért felelős Li Ko-csiang miniszterelnök a napokban külön felszólította a helyi és tartományi szerveket, hogy ne próbálják kozmetikázni a számokat. Hu Hszi-csing, a kommunista párt szócsövének tartott angol nyelvű Global Times lap főszerkesztője (akire twitteres aktivitása miatt sok nyugati újságíró Peking egyik de facto szóvivőjeként tekint) arról írt, nincs lehetőség a számok meghamisítására vagy ügyek eltussolására.

Nem fog kiderülni

Ahogy korábban írtuk, a koronavírussal kapcsolatos statisztikák eleve nem egyértelműek, és a nemzetközi adatokat különösen nehéz összehasonlítani. Hatalmas különbségek vannak a tesztelést illetően, míg Dél-Koreában vagy Németországban ezerrel tesztelnek, addig Magyarországon vagy Japánban sokkal visszafogottabban, a kínai országos adatot pedig közzé se tették.

Szintén eltérhetnek az esetdefiníciók, Kínában a járvány kitörése óta hétszer változtattak azon, hogy kit számolnak bele a koronavírusosok közé (először például csak azokat számolták, akik jártak vuhani piacon, majd akik jártak Vuhanban vagy érintkeztek fertőzöttekkel, stb.). Ezt egészségügyi szempontok is indokolták, de a különböző definíciók értelemszerűen eltérő számokat, olykor nagy ugrásokat, máskor esettörléseket eredményeztek, az Economist pedig azt is felemlegeti, hogy a definíciók és esetszámok hirtelen változásai gyakran hatalmi személycserékkel estek egybe. Hongkongi kutatók becslése szerint ha a legkiterjedtebb definíciót használták volna,

akkor február 20-án 232 ezer lett volna a kínai fertőzöttek száma, bár ebben sincsenek benne az enyhe tüneteket mutatók és a tünetmentesek.

Az sem egyértelmű, hogy ki számít a koronavírus áldozatának, miután a legtöbb halott más betegségben is szenvedett. Jellemző, hogy az Egyesült Királyságban a statisztikai hivatal és az egészségügyi minisztérium máshogy számolja a koronavírus halottjait. A járvány sok áldozata pedig nem is feltétlenül koronavírusos, hanem azért veszti életét, mert a túlterhelt egészségügyi rendszerben nem kap megfelelő ellátást, emiatt becslések szerint még Európában is súlyosan alulbecsülik a valódi halálozási arányt. Az Egyesült Államokban a New York Timesnak és a Washington Postnak nyilatkozó szakértők és források arról beszéltek, hogy a hivatalos számok a kórházi fejetlenség és a rendszer túlterheltsége miatt biztosan alacsonyabbak, mint ahányan valójában belehaltak a vírusba.

A fertőzöttek és halálesetek pontos számáról vélhetően még Nyugaton is évekig fognak folyni a számítások a dolog bonyolultsága miatt. A kínai adat körüli viták lezárulása pedig már csak azért sem tűnik reálisnak, mert az adatok értelmezésének nehéz feladatát epidemológusok és statisztikusok helyett politikusok, újságírók, esetleg sinológus bölcsészek vették magukra.

Fontosabb a narratíva

Az adatoktól, illetve a második hullámmal kapcsolatos félelmek okozta óvatosságtól függetlenül a járvány tanulságait illetően kifejezetten magabiztosabb képet próbál sugározni a kínai vezetés. A járvány hőseivé avatott orvosokat a klasszikus pártállami klisék mentén ünneplik, Vuhanban is a spontaneitás minden jelét nélkülöző rendezvényekkel hirdetik a vírus elleni háborúban aratott győzelmet, egyes kínai nagykövetek pedig a ?kínai szocializmus páratlan előnyeiről? beszéltek. (Mint korábban írtunk róla, Kína már hetek óta a propaganda szolgálatába állította a sikeres járványkezelést.)

A New York Times riportja szerint a rendőrség és a cenzorok próbálják elhallgattatni az áldozatok számáról szóló spekulációkat, törlik a ravatalozókban kialakult tömött sorokat bemutató fotókat, és az áldozatok hozzátartozóit arra presszionálják, hogy minél gyorsabban és minél kisebb hírverés mellett temessék el szeretteiket.

A DOLOGGAL A RENDSZER KRITIKUSAI SZERINT A KÍNAI KOMMUNISTA PÁRT KÉT LEGYET ÜT EGY CSAPÁSRA: A KÖZEGÉSZSÉGÜGYI SZEMPONTOK MELLETT GONDOSKODNAK ARRÓL IS, HOGY A GYÁSZOLÓ TÖMEGEK HARAGJA NEHOGY ELLENÜK IRÁNYULJON 

? a nyugati sajtó beszámolói szerint ugyanis Vuhanban a nép kevésbé jól viselte az elmúlt két hónap megpróbáltatásait, mint az a megkoreografált videókból lejön.

Több riport ír arról is, hogy a vesztegzár és a járványhelyzet súlyos mentális terhet is jelent a helyieknek, különösen az egészségügyi dolgozóknak. A trauma feldolgozása vélhetően időbe telik majd, kérdés, hogy ezen mennyiben tud vagy akar segíteni a kormányzat. ?Amikor hallottam, hogy feloldják a vesztegzárak, nem lettem tőle boldogabb, inkább szorongással töltött el. Számos dolog van, amelynek megoldásában nem lehetünk biztosak: a foglalkoztatás, hogy a betegek ki lesznek-e téve hosszabb távú hatásoknak, hogyan emlékezünk majd a halottakra” ? mondta egy helyi lakos a Reutersnek.

Az sem világos, hogy lesz-e elszámoltatás, bár egyes jelek szerint ezen már túllépett a rezsim. Erre utal, hogy a vuhani vesztegzár feloldásával egyidőben derült ki, hogy eljárás indult Zsen Csi-csiang ellen, aki korábban egy barátaival megosztott írásában élesen bírálta a rezsimet. Zsen esetében az az érdekes, hogy nem egy másodvonalbeli akadémikusról vagy emberi jogi aktivistáról van szó (ők gyakran számban szokták bírálni a rezsimet), hanem a pekingi politikai és gazdasági elit tagjáról (Vang Csi-san alelnök személyes jóbarátja).

Zsen sokáig a rendszer megtűrt (egyes körökben építő jellegűnek tartott gondolatai miatt tisztelt) belső kritikusa, az (ön)cenzúra eltökélt feszegetője volt, bár négy éve már eltiltották a blogolástól: amikor Hszi Csin-ping arról beszélt, hogy a médiának a pártot kell szolgálnia, Zsen azzal vágott vissza, hogy a médiának a népet kell szolgálnia; nemsokára el is búcsúzhatott 38 millió ember által követett mikroblogjától, és útlevelét és párttagságát is felfüggesztették. A jelek szerint mostani, nem nyilvános posztja ennél is súlyosabb következményekkel jár majd, amely jelzi, hogy hiába a hatósági óvatosság és a második hullámtól való félelem, egy dolog szent: a párt győzelmi narratíváját nem szabad megkérdőjelezni.

(Borítókép: Utasok várakoznak a vuhani Hankou vasútállomás előtt 2020. április 8-án. Fotó:  Aly Song / Reuters)





Source link

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Translate ?
Ez a weboldal sütiket használ, és személyes adatait kéri a böngészési élmény javítása érdekében.