google-site-verification=PtjQs7Jg5omM41sTZDXK4H_QipQn6vTy4c0SJnkqixk

Index – Gazdaság – Ott üti a koronavírus az olasz gazdaságot, ahol a legjobban fáj

Posted by admin



  • Olaszország gazdasága eleve nem a legacélosabb, és a koronavírus pont náluk csapott le a legkeményebben.
  • Először csak az északi régiók életét korlátozták durván, aztán az egész országra kiterjesztették a “vörös zónás” intézkedéseket,
  • majd a szerdán éjjel a miniszterelnök bejelentette, hogy gyakorlatilag csak ételeket és gyógyszereket lehet venni a továbbiakban, minden más bezár határozatlan időre.
  • A vírus gócpontja pont az olasz gazdaság egyetlen igazán élénken lüktető ütőerét szorította le, de mostanra a járvány megfékezése érdekében hozott kormányzati óvintézkedések a teljes gazdaságot blokkolják határozatlan ideig.
  • Bajban van a turizmus, a vendéglátás, az élelmiszeripar, a ruhaipar, a külkereskedelmi partnerek sorra mondják le az olasz megrendeléseket, átmenetileg gyárakat is bezárnak. 
  • A kormány mozgástere korlátozott a hatások tompításában, Olaszországban szinte biztosan recesszió jön, és ezzel valószínűleg nem lesznek egyedül az eurozónában. 

Olaszország régóta fekete bárányának számít az EU nyugati felében a gazdaság stagnálása, a pénzügyi rendszer gyenge pontjai és az olasz kormányok lazább fiskális politikája miatt. Az Indexen is többször írtunk már arról, hogy potenciális válsággócként, az eurozónát fenyegető veszélyként tartják számon az az EU harmadik legnagyobb gazdaságát évek óta. 

Ebben az alaphelyzetben jött még habnak a tortára, hogy Olaszország lett a kínai koronavírus európai csomópontja (szerdán már 10 ezret meghaladó fertőzöttel, akik közül több mint 630-an meghaltak, csak ezen a napon több mint 2 ezerrel nőtt az esetszám). A járvány ráadásul az országnak arra a részére sújtott le, ahol alaphangon a legjobban működik gazdaság:

Lombardia és Veneto tartományok termelik az olasz GDP mintegy harmadát,

élelmiszeripari, ruhaipari és autóipari központnak számítanak, ráadásul turisztikai jelentőségük is nagy, hogy mást ne mondjunk, itt található Velence és Milánó.

A súlyosan érintett északi régiókat már vasárnap lezárták, majd hétfő este Giuseppe Conte olasz miniszterelnök bejelentette, hogy mostantól legalább április 3-ig az egész országban ugyanazok a korlátozó intézkedések lesznek érvényben: tilos minden nyilvános esemény, bezárnak a mozik, konditermek, diszkók, el kell halasztani a temetéseket, esküvőket, és elmarad minden sportrendezvény, az országon belüli közlekedés szigorúan pedig ellenőrzött, akik nem tudják igazolni útjuk szükségességét (pl. hazatérés, nagyon fontos munkaügyi ok), azokat letartóztathatják. Ezek után jött szerda este az újabb intézkedés:

egész Olaszországban bezár minden, ami nem élelmiszerbolt vagy gyógyszertár.

Recesszió várható

Bár az áruszállítást és a termelő tevékenységeket hivatalosan nem korlátozzák még ezek után sem, a mostani helyzet gazdasági szereplők nagy részére durva hatást gyakorol, ráadásul sok jelentős olasz cégnek éppen a járványgócnak számító régiókban van a székhelye.

Az, hogy az északi területen terjed a legjobban a járvány, valószínűleg nagyobb mértékben veti majd vissza az idei országos növekedést, mint ha egy kevésbé fejlett olasz régióban terjed így el a vírus. Igaz, ez utóbbi esetben viszont a lerobbantabb egészségügyi intézményrendszer miatt lehet, hogy több halálos áldozatot követelne a fertőzés – miközben így is brutális a halálozási ráta –, és még jobban megroppanna az amúgy is gyengélkedő helyi gazdaság.

A 2020-as GDP-előrejelzések korábban sem voltak nagyon biztatóak, de mióta igazán beütött a kór az érintett észak-olasz régiókban, jelentősen romlottak a várakozások: 

0,3 százalékos csökkenés helyett már legalább 1,2 százalékos éves visszaesést tartanak reálisnak egyes elemzők,  

bár az óvatosabb OECD-számítás még 0 százalékkal kalkulált március elején. Jelen állás szerint különösen az első a második negyedévet húzhatja le járvány és a karantén, a legrosszabb esettel számoló forgatókönyvek 3 százalékos mínuszt is elképzelhetőnek tartanak az első fél évre a teljes olasz gazdaságra, iparáganként eltérő mértékű visszaeséssel; a legjobban kitett ágazatok esetében (pl. légiközlekedés, turizmus, textilipar, sport, szórakoztatóipar) akár 40 százalékos mínusz is előfordulhat.

De ezek a becslések még mind a totális korlátozás előtt születtek, így nem kell hozzá túl élénk fantázia, hogy még nagyobb gazdasági károkozást vizionáljunk. (Sőt, a pesszimistább forgatókönyvek már a teljes eurozóna recesszióját vetítik előre legalább az év első felére, nem függetlenül az olasz helyzettől.)

Az Olaszországot sújtó negatív következmények pontos mértékéről, az egyes iparágak érintettségéről egyelőre csak találgatni lehet, de néhány szektornál már most látszik, hogy súlyosan megüti a koronavírus külső és országon belüli terjedése. 

Ha nincsenek a turisták, az nagy baj

A hatás minden bizonnyal a turizmusban lesz a legerősebb, mint arról már az Indexen is beszámoltunk, az ágazat az egész világon jelentős visszaeséssel számolhat minimum az év első felében, de sokan – köztük Orbán Viktor – már a teljes idei nyári szezont is temetik.

Az olaszoknál annyival rosszabb a helyzet, hogy

a világátlagnál (10,4%) nagyobb részt tesz ki a gazdasági teljesítményből az idegenforgalom, egész pontosan 13,3 százalékot.

Ahogy a vírus gócpontjában található, átlagosan évi 5 millió látogatót vonzó milánói dómnál és a velencei Szent Márk téren tapasztalható pangás is jelzi, a turizmus (és a vele szorosan összefüggő vendéglátás) jelenleg totális padlón van a régióban (másként nem is lehetne, hiszen a karantén idejére a kormány minden nem feltétlenül életbevágó utazás elhalasztását javasolta). 

Ráadásul a hírek szerint nem csak a járvánnyal súlyosan érintett régiókban ez a helyzet. A CNN római riportja alapján az év minden szakaszában turistákkal telezsúfolt Vatikánban is csak lézengenek, az éttermek, bárok Róma-szerte üresen konganak, mióta országos szinten életbe lépett a nyitvatartásukra vonatkozó korlátozás (csak reggel 6 és este 6 között fogadhatnak vendégeket). Olasz iparági szakértők járvány miatti a teljes veszteséget 7,4 milliárd euróra becslik, amit 32 millió turista elmaradása okoz. 

Gyárbezárások is jöhetnek

A gyárak leállítására nem adott utasítást a kormányzat még a szerda esti totális korlátozó intézkedésekor sem (egy ilyen intézkedés már tényleg beláthatatlan következményekkel járna), de ettől függetlenül a cégeknek fájhat a feje azon, hogyan csökkentsék minimálisra a fertőzésveszélyt a munkahelyeken, és mit tegyenek, ha mégis terjedni kezd a kór. Korábban a legtöbb nagy cég, köztük autógyárak is azt kommunikálták, minden a megszokott rendben megy tovább a zárlat ellenére.

Szerdára némileg változott a helyzet, amikor a Fiat-Chrysler részéről bejelentették, hogy 2-3 napra legalább felfüggesztik a munkát 3 üzemben,

amelyekben Fiatokat, Alfa Romeókat és Jeepeket gyártanak, részint az amerikai piacra.

A turizmus-hatás valamelyest továbbgyűrűzhet a feldolgozóiparra is, mert a külföldi látogatók adják a kereslet jelentős részét a helyi gyártmányú cikkekre (tipikusan bőráru, ruhák), ha ők nem jönnek, nem fogy annyi, mint szokott. Ráadásul ha a következő hetekben minden bolt kötelezően zárva kell hogy tartson, ami nem létfontosságú cikkeket árul, akkor nem is nagyin lenne hol eladni a termékeket.

Gyanakodnak külföldön az olasz kajára

A híres olasz élelmiszeripar sem mentesül a járvány miatti visszaeséstől. Egyrészt a vendéglátás korlátozása miatt a beszállítókat is keresleti sokk érheti, másrészt az egyik legerősebb exportpiacuk, a Távol-Kelet is teljesen befagyott a koronavírus miatt, és más országokból is egyre több megrendelés-lemondást tapasztalanak a szereplők. A Coldiretti élelmiszeripari lobbiszervezet az AP-nek azt mondta, a járvány nagyon sokat árt az 538 milliárd euró nagyságú ágazat külföldi imázsának, 

egy sor korlátozó intézkedést szenvednek el az olasz élelmiszerexportőrök:

Ukrajnában megállítottak a határon egy olasz almaszállítmányt, a görög, lengyel, kuwaiti hatóságok “indokolatlan dokumentációk” követelésével zaklatják az olasz termékek importőreit. A helyzet kezelése érdekében a Confagricoltura agrárszövetség képviselői angol, német, francia, holland és magyar kormányzati képviselőkkel is találkoztak. 

Az olyan tipikus olasz termékek, mint a bor vagy a sajt gyártása és értékesítése szintén veszélyben forog. Egy nagy borászati cég vezetője a Wall Street Journalnak (még a teljes országra kiterjesztett karantén előtt) arról beszélt, nem működnek a hagyományos kereskedelmi csatornák, a helyszíni ügynökeik sem tudnak a szokásos ügymenet szerint dolgozni, az üzleti értekezleteket, társas eseményeket, borkóstolásokat mind lemondják Ázsiában.

A turisták elmaradása is érzékenyen érinti a borgazdaságokat, sokuknak jelentős bevételi forrást jelentenek a helyszíni kóstolások, bortúrák. Az ágazat attól sem lehet túl boldog, hogy a világ egyik legnagyobb borászati kiállítását, a Vinalityt áprilisról júniusra halasztották. A WSJ-nek nyilatkozó családi gorgonzolagyártó cég képviselője szerint az ő helyzetük még rosszabb, 60-80 napra leáll náluk a gyártás, szóval egyáltalán nem lesz mit eladniuk. 

A nagy olasz divatmárkáknak a legrosszabbkor jött

A milánói központú olasz ruhaipar, és különösen a luxusmárkák szintén nem ússzák meg szárazon az országos karantént, igaz,

ott már azelőtt megvolt a baj, hogy egyáltalán elért volna Európába a vírus.

Az utóbbi években Kína lett a világ legnagyobb luxuscikk-fogyasztója (a teljes luxusfogyasztás 35 százalékáért felel), így ha ott bármi történik a kereslettel, akkor az európai márkák bevételei azonnal visszaesnek, de Japán és Korea is nagy piacnak számít ezeknek a cégeknek. A vírus most szinte a teljes Távol-Keletet lassítja, az emberek sokkal kevesebbet vásárolnak, emiatt a koronavírus ázsiai tarolása kapcsán is 2 százalékos bevételi mínuszt jeleztek előre a drága holmikat gyártó olasz cégeknek  az első félévre. A Boston Consulting Group és a Bernstein becslései szerint a luxusmárkák 40 milliárd eurónyi bevételkieséssel számolhatnak 2020-ra csak az ázsiai hatás miatt.

És erre jött még az olaszországi válsághelyzet. A járvány sújtotta északi régió a közel 100 milliárd eurós olasz textil- és ruhaipar központja, a gyártók 60 százaléka oda koncentrálódik. Milánóban található a Prada, az Armani és a Versace székhelye, de sok olyan külföldi luxusmárka is van (pl. Loius Vuitton, Stella McCartney), amelynek ellátási láncában pótolhatatlan szereplő az olasz divatfőváros. De azért délen is vannak gyártók, a bőripar például tipikusan inkább dél-olaszországban jellemző, onnan szállítják az alapanyagot az északi luxusmárkáknak is – most, hogy a teljes ország kvázi zár alá került, kérdés, mennyire akadnak meg a folyamatok. 

A Wall Street Journalnak nyilatkozó iparági szereplők arról is beszámoltak, hogy nem csak a gyártás, de az értékesítés is veszélybe került, a fertőzés miatti félelemtől vezérelve nagyon sokan mondják le az olasz textil- és ruhaipari megrendeléseiket, ami a teljes ellátási láncon érezteti a hatását. Mindez ráadásul éppen a legrosszabb időpontban jön, hiszen

a cégek februárban mutatták be a friss kollekciókat, ami rendkívül drága mulatság:

a divatshow-k megszervezése is sokba kerül, de az új darabok anyag- és gyártási költsége még durvább kiadás a szektornak, ami szokványosan a következő hónapok folyamán térül vissza. Ez most akadályokba ütközhet, tekintve hogy a vásárlók, az újságírók, külföldi iparági szereplők és divatinfluenszerek mind kerülik Milánót és óvakodnak az olasz termékektől érthető okokból. 

Nem sokat tehet a kormány

Az tehát biztosnak látszik, hogy az olasz gazdaság élénkítésre szorul majd, kérdés, mekkora lesz erre a kormány mozgástere. Giuseppe Conte már bejelentett egy 7,5 milliárd eurós mentőcsomagot, ami elsősorban a kisvállalkozások kisegítését célozza, valamint elrendelték az adósságtörlesztések ideiglenes felfüggesztését. Az adóvisszatérítést és egyéb pénzbeli támogatásokat tartalmazó intézkedések a GDP 0,35 százalékának megfelelő élénkítést jelentenek, ami a katasztrofális körülményeket elnézve nem túl acélos (önmagában a turizmusnak lesz minimum ennyi kiesése) , ugyanakkor

az olasz kormány mozgástere nem túl nagy. 

Az olaszok államadóssága Európában a második legnagyobb a GDP 134 százalékával (nominálisan pedig a legnagyobb), a mindenkori kormány rendszeresen gondban van azzal is, hogy az eurozóna költségvetési- és adósságkritériumait megtartsa, és emiatt konfrontálódik Brüsszellel. Az olaszok 2020-ra 2,2 százalékos GDP-arányos hiányt terveztek, de a jelek szerint a nemzeti össztermék kisebb lesz a vártnál, és az államnak is többet kell majd költenie, így végül ez rosszabbul alakulhat, és jöhet az újabb alkudozási kör az EU-val (ezt különösen izgalmassá teszi, hogy az esetleges olasz kérések első körben Paolo Gentolini gazdaságpolitikai biztoshoz kerülnek, aki 2016 és 2018 között Olaszország balközép miniszterelnöke volt).

Némi segítséget várhatnak még az olaszok az Európai Központi Banktól kamatcsökkentés formájában, de nem valószínű, hogy ez önmagában sokat segítene a bajban lévő gazdasági szereplőkön (a kamat már így is majdnem mínuszban van, és a jelenlegi problémákat nem az olcsón hozzáférhető hitelek hiánya okozza). Az EKB-nak az utóbbi évek folyamatos élénkítése után alig maradt monetáris politikai eszköze az élénkítésre, komolyabb fiskális beavatkozás viszont a konzervatívabb uniós tagállamok (különösen a németek) szokásos ellenkezése miatt nehezen képzelhető el. 





Source link

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .