Index – Gazdaság – Tényleg ennyi az infláció?

általa megosztva admin
Kategória:


Gyakorlatilag nincs olyan ügyfelünk, akinél még nem merült volna fel, hogy megkérdőjelezze a hivatalos inflációs szám helyességét. A 3 százalékos hivatalos pénzromláshoz képest mindenki nagyobbnak érzi az inflációt. Valószínűleg helyesen, ugyanis az ő fogyasztói kosaruk alapján tényleg magasabb lehet az infláció. De ez felveti a kérdést, hogy általában véve jól számolnak-e a statisztikai hivatalok.

Ez a kérdés, többek között az MNB-ben is felmerült, közel egy hónapja jelent meg egy írásuk a témával kapcsolatban, amelyben egyértelműen állást foglalnak az infláció mérésének megreformálásával kapcsolatban. Bár több, a tanulmányban részletezett pont tekintetében is más véleményen vagyok, de tagadhatatlan, hogy a szolgáltató szektor súlyának növekedésével, valamint a technológiai fejlődéssel párhuzamosan nehezebbé vált a pénzromlás ütemének pontos számszerűsítése. Gondoljunk csak arra, hogy az internet széleskörű elterjedése számos szolgáltatást (pl. utazásszervezés, közlekedés, vásárlói döntéstámogatás, tanácsadás, stb.) tett ingyenessé, vagy látszólag ingyenessé, ugyanis a szolgáltatások jelentős részéért az adatainkkal fizetünk. (Ez utóbbiak árát szintén nem könnyű meghatározni.)

Ellentétben ugyanakkor az MNB-tanulmány által sugallt gondolattal, én azon a véleményen vagyok, hogy a jelenlegi hivatalos inflációs szám inkább alulbecsli a valós fogyasztói árindexet. (A társadalmi státusz megtartásához szükséges megélhetési költségek ennél is gyorsabban emelkednek ? erről Zsiday Viktor kollégám írt korábban.) Ráadásul a jegybankároknak nem kell aggódniuk a defláció miatt, lesz itt infláció, csak idő kérdése. Magyarországon és az USA-ban kevesebb, az EU-ban kicsit több idő kell ehhez.

Szóval miért alacsony most a hivatalos infláció Magyarországon? Ennek egyrészt módszertani okai vannak, másrészt strukturális és ciklikus tényezőkben keresendő a magyarázat. A strukturális okokról (pl. nagy adósságok, demográfia, globalizáció, technológiai fejlődés) sokan írtak már, ezzel most nem foglalkoznék.

A módszertani okok között kell megemlíteni, hogy Magyarországon az infláció számításánál az ingatlan (tulajdonképpen a bérleti díj) áremelkedés nagyon kicsi (1,5 százalékos) súllyal esik latba. (Ellentétben ezzel például a csehek néhány éve jelentősen megnövelték az ingatlanok súlyát az infláció számításához használt fogyasztói kosárban, most 10 százalékos súllyal veszik figyelembe a saját tulajdonú ingatlanok áremelkedését. A cseh metodikával Magyarországon már több éve 5 százalék körül lenne az infláció.) A másik fontos módszertani magyarázat a minőségi változás hatásának kezelése (úgynevezett hedonic quality adjustment). Ennek lényege, hogy a statisztikusok megpróbálják figyelembe venni, hogy idővel a hasonló alapfunkciót betöltő termék egyre jobb minőségű (vagy egyre több, más funkciót is betölt), ezzel pedig a fogyasztó valójában egy jobb termékhez (szolgáltatáshoz) jut. Ennek nyilván van alapja, egy mai mobiltelefon sokkal többre képes, mint egy tíz évvel ezelőtti.

Hiába emelkedik tehát a telefonok ára, a KSH szerint a ?számítógép, fényképezőgép, telefonkészülék? cikkcsoport árindexe ma 40 százalékkal alacsonyabb, mint 10 évvel ezelőtt. A magyarországi használt autók ára a KSH minőségi változást is figyelembe vevő módszertanával pedig 30, a tévék ára 50 százalékkal alacsonyabb, mint 10 éve. Nyilván érezzük ezen módszer hiányosságait. Valójában ma az autókért jóval több pénzt kell fizetni, mint egy évtizeddel korábban, és hiába tudnak ezek többet, aki autót szeretne, annak a mai árat kell kifizetnie. A megélhetés költsége tehát jelentősen nőtt.

Azonban a módszertan változatlansága mellett is jó esély van arra, hogy Magyarországon emelkedni fog az infláció. Az infláció ugyanis egy késleltetett változó, azaz a gazdasági ciklusra csak időbeli csúszással reagál. Ez logikus is, a piaci szereplők ? tartva a vásárlók elvesztésétől ? addig nem szívesen nyúlnak az áremelés eszközéhez, amíg nem kényszerítik rá őket. A munkaerőpiac feszességéből adódóan, amikor már több éve jelentősen nőnek a bérek, előbb-utóbb kénytelenek lesznek. (A folyamat elején a béremelést még ki tudták gazdálkodni volumennövekedésből, hatékonyság javításból. Később a béremelés lassan eltűntette a korábbi évek során keletkező extra nyereség puffert.) Ez pedig felerősíti az inflációs várakozásokat. A késleltetett hatásból adódóan nem véletlen, hogy az infláció jellemzően már a recessziós időszakokban szokott tetőzni, miközben a gazdasági teljesítmény már visszaesőben van.

Van azonban Magyarországon még egy fontos jelenség, ami mellett nem lehet elmenni ? a rejtett (vagy látens) infláció. Ez a hiánnyal összefüggő jelenség, amely fokozottan a szolgáltatások színvonalának romlásához vezet (amivel nem számol a hivatalos statisztika), és ezzel párhuzamosan a fogyasztókat a korábbi szolgáltatás magasabb árú változatára történő cseréjére kényszeríti. A statisztika nem számol azzal, hogy sok óvodában és iskolában már csak egy pedagógus maradt egy osztályra. Hasonlóképpen az állami egészségügy színvonala a legtöbb területen fokozatosan romlik. Emiatt akik megtehetik, azok magánintézményekbe járatják a gyerekeiket és fizetős egészségügyi szolgáltatásokat vesznek igénybe. Szintén látens inflációra utal, ha a szolgáltatásokat az állami vállalatok egyre rosszabb minőségben és egyre nagyobb veszteségeket generálva, a költségvetésből finanszírozva nyújtják. Ezek pedig Magyarországra mind jellemző folyamatok. (A hiány és infláció kapcsolatát nem is lehetne jobban leírni, mint ahogy azt Kornai János A hiány című könyvében tette.)

inflácio

Összességében tehát, véleményem szerint, mind módszertani, mind a hiányból fakadó (látens infláció), mind pedig az infláció késleltetett tulajdonságából adódó okok következtében a fogyasztói árindex további emelkedésére lehet számítani Magyarországon. A helyzetet természetesen befolyásolhatják a globális hatások és a forint árfolyamának alakulása, de várhatóan ezek az elkövetkezendő időszakban nem a mérséklés irányába hatnak majd.

Végül pedig érdemes arról szólni, hogy ügyfeleink a fentieken túl, miért érzik úgy, hogy a hivatalos inflációs szám alulbecsli a valósat. Aki ma Magyarországon rendelkezik néhány millió forintos megtakarítással és ezen belül befektetési jegyeket tart, az lényegében a felső néhány százalékhoz tartozik. Nyilvánvaló, hogy az ő fogyasztói kosaruk összetétele eltér a KSH által használt átlagostól (valószínűleg alacsonyabb az élelmiszerek, a lakhatással kapcsolatos kiadások súlya, de magasabb a szolgáltatások, azon belül is az rekreációs és egészségügyi kiadások aránya). Miután az elmúlt tíz év jegybanki pénznyomtatása és a nulla kamatkörnyezet felnyomta az eszközárakat, ezáltal megnőttek a vagyoni és jövedelmi különbségek is. A felső néhány százalék pozíciója tehát sokat javult, így vásárlóerejük is megnőtt. Nem meglepő, hogy az erősebb keresletre a szolgáltatók nagyobb mértékű áremeléssel reagáltak. Ez nem magyar, hanem európai, sőt globális jelenség.

inflacio2





Source link

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Translate ?
Ez a weboldal sütiket használ, és személyes adatait kéri a böngészési élmény javítása érdekében.